A melodráma mestereként számon tartott, Németországból Hitler elől az Egyesült Államokba emigrált Douglas Sirk-öt először az európai filmesek fedezték fel maguknak. Godard az egekig magasztalta, Almodóvar és Lars von Trier is nagyra becsüli, Fassbindernek pedig egyik kedvenc filmje volt a Szélbe írva (vagy címváltozata szerint A szélre írva).

A Technicolor színekben pompázó film egy négytényezős szerelmi hálót vázol fel és gubancol össze. A mesteri nyitójelenet egy sportkocsin száguldozó férfi halálával zárul, a másik három főhős szemtanúként bukkan fel a ház előcsarnokát is elárasztó, kavargó őszi levelek között. Ezt követően a szél a naptár lapjait is visszafújja, egészen az előző évig. Ekkor ismerkedett meg a nőket a pénzével elkápráztató Kyle Hadley (Robert Stack) a szolid, középosztálybeli grafikussal, Lucy-vel (Lauren Bacall) és szinte rögtön megkérte a kezét. A playboy legjobb barátjának, a megfontolt Mitch-nek (Rock Hudson) is nagyon tetszik a lány, de nem áll közéjük. A házasság hatására Kyle megkomolyodik, abbahagyja az ivást, és egyre többször beszél arról, hogy gyerekeket szeretne. Húga, a család „legfeketébb báránya”, Marylee (Dorothy Malone) alkalmi partnerei mellett céltalanul éli léha életét. Ifjúkora óta rajong Mitch-ért, aki azonban semmilyen csábításnak nem enged.

A film eleji jelenet drámaisága végig ott lebeg a történések felett, és mikor újra elérkezünk a szélfútta éjszakához, az eseményeket más szemszögből láthatjuk, de ami meglepőbb, hogy nem itt ér véget a történet. Nem hibátlan a film, mert érzésem szerint Bacall kissé koros és nem elég naiv a szerephez, ez hitelteleníti gyors beugrását a házasságba. Emellett Lucy és Mitch karaktere mentes az árnyoldalaktól, így kevésbé izgalmas figurák. Az apjának megfelelni vágyó Kyle és a Mitch szerelmében megváltást kereső Marylee plasztikusabb alakok, mindig újabb oldalukról kerülnek elénk, kibontakozó tragédiájuk megemeli a filmet. Sirk eredeti elképzelése szerint a Hadley testvérek közül nemcsak Marylee, hanem a bátyja is szerelmes közös barátjukba, ez a titkolt vonzalom emészti fel, de a hollywoodi filmekre vonatkozó Hays-kódex nem engedte volna meg még a célzást sem a homoszexualitásra. (Ez az elképzelés annak fényében még érdekesebb lett volna, hogy Rock Hudson tényleg a saját neméhez vonzódott, bár ezt egész életében tagadta.)

A rendező nemcsak a könnyek ura, hanem végig érdekfeszítően tarja kézben a szálakat, instruálja színészeit (Dorothy Malone Oscar-díjat nyert alakításáért). A kocsmai verekedés, a lány otthoni táncával párhuzamosan vágott atyai lépcsőmászás, és a boltajtónál lovacskázó kisfiú képe mind emlékezetes jelenetei a filmnek. A melodráma műfajában gyakori külső (pl. társadalmi, vagyoni különbségek, háború, katasztrófa) helyett belső akadály, a két férfi hosszú barátsága áll a szerelmesek közé. A befejezés mégsem teljesen kiszámítható, mert Sirk további érdeme, hogy a felső tízezer romlottságának leleplezése közben sem tagadja meg egyik figurájától sem az együttérzést.