Sárkányok, post-apokaliptikus világ, Christian Bale, Matthew McConaughey, Gerard Butler -  ez a felsorolás arra engedne következtetni, hogy a 2020: A tűz birodalma egy igazán pörgős és dögös film...

...de sajnos ez csak részben igaz. A történet a következő: előbb az emberiség bukott el a sárkányok miatt, azután (kikövetkeztethető spoiler!) a sárkányok buktak el az emberiség miatt, míg végül az egész mozi bukott meg a pénztáraknál a negatív kritikák és a nézői érdektelenség miatt.

Ennek ellenére nem olyan rossz Rob Bowman alkotása (egy kisebb tábor kimondottan szereti is), bár kissé buta és összecsapott. Részemről az mindig gyanús, amikor egy előzetesen is igen eposzinak és nagyívűnek tűnő film mindössze másfél órás, az efféle sztorik kívánják a hosszabb kibontást, hogy jobban belelássunk az adott világba, jobban élvezhessük a gigászi csatákat, komolyabb karakterábrázolásokat kapjunk. Nos, jelen esetben az utóbbi igény teljesen kielégítetlen marad, a többiből meg csak kóstoló jut, erős hiányérzettel. Mert bár látjuk, hogy a Föld a sárkányok felébredése után szépen pusztulásnak indul, s látjuk Londont szétdúlva, plusz kapunk egy-két sárkányos akciót, azért ezek maximum felvezetésnek elegendőek, mire belemelegedhetnénk a sárkánytűzbe az események alakulásába, már vége is az egésznek.

Az meg végképp nagy csalódás, hogy a neves színészgárda tehetsége kiaknázatlanul száll füstként az égbe. Christian Bale karakteréről (Quinn) még meg is tudunk pár apróságot (sárkány ölte meg az anyját, próbál segíteni az elesetteknek), az ekkor még csak feltörekvő Gerard Butler alakította Creedy viszont teljesen semmitmondó sidekick Quinn mellett. Matthew McConaughey meg csupán azzal tudott emlékezetes maradni, hogy megdöbbentően néz ki - persze a kétezres évek elején éppen a macsó, kigyúrt korszakát élte, de ehhez pluszban kopasz, szakállas és tetovált, ami abszolút vikingessé formálja ábrázatát. Nem véletlenül: úgy utazik tankján, mint törzsfőnök a drakkaron, szigonnyal terít le egy sárkányt, a végén pedig halált megvető bátorsággal és elszántsággal küzd meg a fő ellenféllel. Egyébként jó áll neki ez a szerep, szemeiben csak úgy izzik az elvakultság és az őrület, nagy kár, hogy a forgatókönyvírók és a dramaturgok kikukázták az elmélyült karakterábrázolást.

Hibái (az emberiség győzelméhez vezető megoldás valami eszméletlenül gagyi) és kliséi ellenére valahogy mégis nézhető a 2020, valószínűleg pont azért, mint mondjuk A kívülálló vagy A barbár: mert még így is tökös és menő! A színészek feszítenek és ordibálnak, a sárkányok - bár kevésszer mutatkoznak - tűrhetően néznek ki, sokat lőnek, sok minden robban fel és ég szét... Mi más kellhet még, ha az ember laza kikapcsolódásra vágyik? Esetleg meztelen nők, ami itt ugyan kimarad, de azért Izabella Scorupco helikopteres öltözetben is egészen kellemes jelenség. De ki a fenének jutott az eszébe, hogy helikopterrel kell sárkányokra vadászni?