Tommy (Tom Hardy) Afganisztánból hazatérve felkeresi gyűlölt, alkoholista apját (Nick Nolte), hogy készítse fel őt a Sparta elnevezésű ketrecharc-versenyre. Brendan (Joel Edgerton), az anyagi gondokkal küzdő tanár rákényszerül arra, hogy szintén benevezzen a megmérettetésre. Az eseményeknek különleges színezetet ad, hogy Tommy és Brendan testvérek, ami évek óta eltemetett sérelmek felszínre jutását is magával hozza.

Vannak filmek, amelyek kimondottan a nők lelkét szólítják meg, és vannak olyanok, amelyek inkább a férfiakét. Természetesen mindez nem zárja ki, hogy a szebbik nemet is „megérintse” John Matrix paródiába hajló, lánya megmentését célzó, egyszemélyes háborúja a Kommandóban,  Charles Rane bosszúálló missziója a Rolling Thunderben, netán Randy „The Ram” Robinson küzdelme a szeretetért és az elismertségért A pankrátorban, ám azért első sorban ezen alkotások mégis inkább a „pasikat” próbálják megszólítani.

Ilyen dolgozat a Warrior – A végső menet is (a béna magyar cím rögvest pornófeldolgozásért kiált). Gavin O'Connor munkája ugyanis a lehető legmacsóbb közegben játszódik: egy nagy pénznyereménnyel kecsegtető ketrecharc gála szolgáltatja az apropót az eseményekhez. Bár a történet fontos pillanatait jelentik az elképesztő verekedések, a nagyobb hangsúlyt így is az emögött megbújó családi dráma kapja, amely egy széthullott família pofonokkal való összekovácsolására tesz kísérletet.

Ami miatt ez a 140 perc mégsem válik sekélyes, inkább csak a látványra hangsúlyt fektető kliséhalmazzá, az nagyrészt a remek történeten és a színészeken múlik. Bár egy-két hollywoodi agyrémet (időnként dagályos és hatásvadász zene, az esélytelenség hatványozott hangsúlyozása a nagyobb katarzis elérése érdekében) az alkotók nem tudtak kiütni, még így is legalább annyira erőteljes élményben lehet részünk, mintha egy 100 kilós izomember rúgna minket mellkason. A két főszereplő brillírozik: Tom Hardy megint bizonyítja, verőlegény külseje ellenére mindig képes nagyszerű és okos alakításokra, ezt a Bronsonban és a Locke-ban is láthattuk. Ezúttal képes volt magába sűríteni egy vérbeli suttyó és egy szeretetéhes kisgyerek tulajdonságait. Joel Edgerton eddig kevesebbszer vetette magát észre (Animal Kingdom, A dolog), ám Brendan Conlonként ő is kihozta magából a maximumot. Elsőre kissé hiteltelennek tűnik, ahogyan edzője kőkemény harcost farag belőle, ám ahogy fokozatosan belemelegszik a bunyókba, úgy válik egyre szimpatikusabbá. De Nick Noltét is muszáj megemlíteni, a botrányai miatt kissé megzuhant karrierjének most éppen egy efféle kiégett és élete romjain mélázó figura kellett (azon jelenetek, amikor fiai egy-egy mondattal a sárba alázzák őt, elég megindítóak), amely talán kirántja őt a süllyesztőből – az Oscar-jelölés mindenesetre jelzi a jó irányt.

A verekedéseket első osztályúan vitték vászonra, szerencsére nem vágták azokat túlzottan videoklipesre, ráadásul az operatői munkának hála, mi magunk is a ringben érezhetjük magunkat, szinte arcunkba csapódik a vér és az izzadság. A realizmusra való törekvést pedig tovább erősítik az olyan, valóságra reflektáló problémák, mint a gazdasági válság miatt csőd szélére sodródó család, az értelmetlen háborúból hazatérő, helyét kereső katona motívuma, vagy a YouTube-hájp sztárcsináló volta.

Szívós és erős mozi a Warrior, pont olyan, mint egy nagyszerű sportteljesítmény: sok munka, kín és keserv van mögötte, de a végső győzelem íze miatt mindenképpen elmondhatjuk, megérte. A nagy kérdés csupán az, vajon ki lesz a győztes: Tommy vagy Brendan?

A cikk eredetileg a mozinet.hu-n jelent meg.