A spagettiwesternek nem csupán Django karakteréből fabrikáltak franchise-t. Hasonló utat járt be Sartana figurája is, akire sajnos nem hivatkoznak annyiszor, mint az eredetileg Franco Nero által életre keltett pisztolyhősre, mégis, legalább olyan jó filmek készültek címszereplésével (hivatalosan öt, nem hivatalosan tizenöt).

Jómagam eddig kettővel ismerkedtem meg: az Imádkozz a halálodért! (ez volt amúgy a sorozatindító) a jó színészek és az egészen okos története mellett leginkább azért marad(hat) emlékezetes, mert irtózatosan sok embert ölnek meg benne – ha az egyik weboldal nem téved, szám szerint nyolcvannégyet. És bár az információk szerint a Sartana is Comingban (a negyedik "epizód") is sokan elhullanak, itt azért nem percről-percre zajlik a mészárlás, csupán a végső leszámoláskor hullik el számolatlan gaz (s kiderül, milyen hasznos ilyenkor egy orgona).

A sztori viszont jelen esetben is erőteljesnek mondható, s leköti a figyelmet, mivel kellően csavaros és fordulatos, már-már krimiszerűen zajlik az eltűnt arany és hamis dollárok utáni hajsza. Hősünk természetesen végig a kezében tartja a dolgokat, furfangos trükkökkel, időnként pedig a fegyverével jut egyre közelebb az ügy felgögyölítéséhez, amelynek megoldására egy régi barátja kéri fel őt, s annak ellenére belevág, hogy egyszerre három-négy ellenlábassal is szembe kell szállnia. Nem árulok el vele nagy titkot, ha leírom: sikeresen.

Bár a színészek által megformált figurák nem annyira markánsak (kivéve a főszerepet alakító Gianni Garkót), és a zenehasználat sem túl eredeti, a spagettik megszokott fényképezési fogásai, valamint a fordulatos cselekményszövés kárpótol minket (a remek Halálhozó 3000-t is jegyző) Giuliano Carnimeo alkotása kapcsán. Úgyhogy mindenki gyújtsa csak meg azt a kanócot, mert Sartana közeleg. Magam pedig igyekszem megnézni a további három filmet is, s majd azokról is megemlékezni itt a blogon.