A navigátor (The Navigator: A Mediaeval Odyssey, 1988)

Ha már nekem sajnos szinte egy-az-egyben kimaradt a VHS-korszak gyönyöre (nem volt videomagnónk - micsoda szó!), szerencsére helyette a kilencvenes években igyekeztem minél több filmet megnézni a hazánkban akkor beindult HBO-n (emlékszik még valaki a felvezető videóra?). Így futhattam bele A navigátor című alkotásba is, amelynek misztikus és sötét ajánlója már gyerekfejjel is vonzónak tűnt. Más kérdés, hogy utána alig értettem valamit a teljes műből - nem is csoda, hogy ezek után csak a napokban jutott eszembe, hogy újra meg kellene nézni ezt az új-zélandi víziót.

the_navigator.jpg

Ami leginkább megmaradt anno A navigátorból, az a Davood A. Tabrizi által komponált zene egyik foszlánya (sajnos nem találtam meg külön, hogy belinkeljem), amelyben vészterhes kórus énekelt - megdöbbenve kellett tapasztalnom, hogy mindez a filmben csupán pár másodperc erejéig csendül fel, láthatóan a trailer sokszori (önkéntes-önkéntelen) megnézése miatt égett agyamba e hangsor. Most azonban már jóval több mindent voltam képes befogadni, bár meglepő módon néhány momentum menet közben azért fel-felsejlett. A történet egyébként baromi egyszerű: a pestis sújtotta középkorban egy kicsiny falu lakosai Griffin (Hamish McFarlane), a látnok fiú útmutatásai alapján próbálják meg megvédeni otthonukat a járványtól: alagutat ásnak, hogy a világ másik felén felbukkanva keresztet állítva esedezzenek a Mindenható segítségéért.

A különös kaland leginkább vizuálisan nagyon erős. A falu mindennapjai mély, kontrasztos és zajos-mocskos fekete-fehérben tárulnak a szemünk elé (egyből Anton Corbijn képei jutottak eszembe minderről), csupán az álomszekvenciák, illetve a másik világban, a modern kori nagyvárosban játszódó jelenetek színesek - bár ezek a színek is többnyire sötétek, árnyékosak és nyomasztóak, egyedül a fáklyák tüze, illetve a kereszt kiöntése nyújt némi melegséget.

Valószínűsítem, hogy a költségvetés szűkössége miatt van igen feszesre húzva a történet, mivel a nagyvárosi rész talán lehetett volna hosszabb, több karaktert megmozgató, ennek ellenére a fekete halál elől menekülő Griffin és társainak szerencsés/tragikus utazása több, mint egyszeri nézésre érdemes mű. És bár David Fincher Alien 3-ja számomra szimpatikus mozi lett (nem vagyok nagy Alien-fan, talán ez a harmadik rész tetszik leginkább), A navigátort látva kár, hogy végül nem Vincent Ward ült a direktori székben, csupán íróként működött közre a filmben.