Gyorsabban cicamica, ölj, ölj! (Faster Pussycat! Kill! Kill!, 1965)

Szerintem nincs férfiember a Földön, aki a címet és néhány promófotót látva ne úgy kiáltana fel, hogy „Nekem ezt a filmet látnom kell!” Hogy miért? Mert dögös, nagycsöcsű csajok keménykednek benne, az effajta szórakozás meg csak a hülyéket nem vonzza.

faster_pussycat_kill_kill.jpg

Russ Meyer mindig is tudta, mitől döglik a légy, így nem csoda, hogy gyakorlatilag az egész életét a hatalmas mellek bűvöletében töltötte, olyan klasszikus szennyfilmeket köszönhetünk neki, mint a The Immoral Mr. Teas, a Lorna, a Supervixens, a Beyond the Valley of the Dolls vagy a már címével is büntető Gyorsabban cicamica, ölj, ölj!

A történet primitív és világos, mint a helyszínül szolgáló sivatag, de maguk a szereplők inkább sötét színekkel lettek megfestve benne, legfőképp a már ruházatával is ezt jelző Varla (a borzasztó sminkje ellenére is dögös Tura Satana - ideális Csodanő lehetett volna belőle). Ő és két, szintén go-go-táncos társa, Rosie (Haji) és Billie (Lori Williams) sportkocsijaikkal egy kiszáradt tó medrében mókáznak, amikor váratlan kihívójuk akad Tommy (Ray Barlow) személyében. A versenyt csalással megnyerő Varla a feldühödött férfit végül jól helyben hagyja, sőt, végül nyakát töri, a kétségbe esett barátnőt, Lindát (Sue Bernard) pedig túszként magával hurcolja.

A lányok útja eztán egy koszlott farmra vezet, ahol egy nyomorék öregember és két fia lakik - s a pletykák szerint nem kevés pénzt rejtegetnek valahol. Több sem kell az amazonoknak, bevetik magukat és praktikáikat a rablás érdekében. Hogy sikerrel járnak-e, azt itt nem lenne helyénvaló részletezni.

Ez a főleg az alantas vágyainkat kielégítő, hatásvadász mozi azért megérdemel még pár fontos gondolatot. Egyrészt hangulata inkább sötét, mint könnyed, másrészt Meyer ügyesen lavíroz, explicit meztelenséget nem mutat (pedig legtöbbünk biztosan nem bánta volna). Emellett pedig nagyszerűen vannak ütköztetve (az egyébként egyvonalas) karakterek: a három bestia határozott és számító, pontosan tudják, miképpen álljanak a bot jobbik végére, ellenben a férfiak kivétel nélkül impotens, félnótás, gyenge, kripli, kihasználható balfékek, ami azért igen meglepő húzás. Épp emiatt mondjuk szerethető karakter se nagyon akad (talán csak a túszként ide-oda ráncigált Linda), de hát kit érdekel, ha nagymellű nőket nézhet az ember, amint menő verdákkal száguldoznak, meg összeverik, akik az útjukba kerülnek? Na ugye! Hogy a film elején a táncoslányokat néző, kiéhezett férfiakat idézzem: Gyerünk, bébi, gyerünk!