Búcsúlevél (The Big Heat, 1953)

Kicsit talán megkésve, de mostanság kezdtem végre komolyabban is megismerkedni Fritz Lang munkásságával. Vicces, hogy ehhez zenei utazásra volt szükség: a svéd Cult of Luna új lemeze ugyanis a Metropolist vette alapul inspiráció gyanánt, így azt megnézve, illetve újraolvasva a Filmvilág remek, többrészes cikkét a mester németországi éveiről, késztetést éreztem, hogy továbblépjek. Az első állomás a zseniális Vörös utca volt Edward G. Robinsonnal (talán idővel majd erről is írok még bővebben), aztán pár napja pedig a Búcsúlevél, amely szintén figyelemre méltó film noir – még ha nem is klasszikus értelemben vett zsánerdarab.

the_big_heat.jpg

A szokványosnak mondható felütésben a főszereplő rendőr, Dave Bannion (Glenn Ford) egy (ön)gyilkossági ügy kapcsán csúnyán beletenyerel a helyi kiskirály, Mike Lagana (Alexander Scourby) üzelmeibe, aminek meg is lesz az eredménye. A bomba azonban nem a nyomozó, hanem felesége alatt robban, így az elvakult férj bosszúhadjáratba kezd. A legérdekesebb azonban az, hogy a tettesek felkutatása nem fajul komoly tettlegességig: Bannion ugyanis egy-két ökölcsapáson túl végig passzív marad, nem az ő kezei által hullanak el a felelősök, élen a Lagana jobbkezével, Vince Stone-nal (Lee Marvin). Itt lép be ugyanis a képbe Stone barátnője, a kissé cserfes és szókimondó (s távolról sem femme fatale-típusú) Debby Marsh (Gloria Grahame), aki eleinte csak bosszantásból, majd egy könyörtelen jelenetet (forró kávé az arcba) követően gyűlölettől hajtva áll az akkor már szolgálaton kívül helyezett kopó mellé – s végzi el helyette a piszkos munkát.

A fényképezés, a karakterek, a színészek mind-mind nagyban hozzájárulnak, hogy a Búcsúlevél igazán remek szórakozást nyújtson a műfaj szerelmeseinek, akik azt hiszem, Fritz Langgal nem nagyon nyúlhatnak mellé, ha bűnügyi filmekről van szó.