Digitális Filmszalag

Kedvenc filmek 2023-ban

A tavalyi bemutatók közül ez a toplistám:

past-lives-review-header-nolisoliph.jpg

Tovább olvasom

A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin, 2022)

A Három óriásplakát Ebbing határában elsöprő sikere után meglepőnek tűnhet, hogy Martin McDonagh egy ír sziget intimebb közegébe, kisszerűbbnek tűnő konfliktusok közé helyezte új filmje cselekményét. Most először távoldott el a jelentől, és a bűnügyi tematikának is búcsút intett, de A sziget szellemei ennyi módosítás ellenére is illeszkedik életművébe.

aszigetszellemeiposter.jpg

Tovább olvasom

Svindler (The Card Counter, 2021)

Paul Schrader nevéhez örökre hozzátapadt, hogy ő volt Scorsese Taxisofőrjének forgatókönyvírója, pedig azóta saját jogán, rendezőként is emlékezetes életművet épített magának. Miután a 2017-es A hitehagyott című filmmel pályája legnagyobb kritikai sikerét aratta – többek között íróként Oscar-díjra is jelölték –, új filmjében az egyházi közeget a kaszinók világára cserélte, ezzel azonban az őt monomániásan érdeklő témáknak egy cseppet sem fordított hátat.

poster_1.jpg

Tovább olvasom

Öreg harcos (Cobb, 1994)

Ron Shelton rendezői pályájának első évtizedében a baseballt (Baseball bikák, 1988), a kosárlabdát (Zsákolj, ha tudsz!, 1992), a golfot (Fejjel a falnak, 1996) és az ökölvívást (Ilyen a boksz, 1999) is megfelelő terepnek tekintette arra, hogy különböző jellemű férfihőseit egymásnak ugrassza. Látszólag az Öreg harcos című alkotása is illeszkedik ebbe a sorba, mert az egyik legjelentősebb baseballjátékosról szól, de műve mégsem igazi sportfilm. Ennek az „anomáliának” is betudható, hogy az Öreg harcosra amerikai mozibemutatójakor szinte senki sem volt kíváncsi. Ezért is járunk jobban, ha annak tekintjük a Cobbot ami – drámának.

poster2.jpg

Tovább olvasom

Csak egy kislány van a világon; Körhinta (1930; 1955)

Fábri Zoltán három évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, hogy festőművész lehessen, majd 1938-ban átiratkozott a Színművészeti Akadémiára, mert a filmrendezés kezdte érdekelni. A pályamódosításban döntő tényezőnek nevezte találkozását a francia lírai realizmus alkotásaival: „Marcel Carné, René Clair, Renoir, Duvivier művei olyan hatással voltak rám, hogy egyre fokozódóan nem érdekelt semmi más, csak hogy lehetnék filmrendező” (idézi Marx, 25-6.).

csak_egy_kislany_korhinta_plakat.jpg

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása