S. Craig Zahler második filmje is az emberi pokol legmélyebb bugyraiba kalauzolja el nézőit.

Bár a hazai mozik nem haraptak rá S. Craig Zahler második filmjére, a Büntető ökölre (anno első alkotására, a Csontok és skalpokra is csak némileg megkésve), ugyanakkor a tervek szerint február 23-tól dvd-n már bárki beszerezheti majd itthon is. A „bárki” persze túlzottan tág fogalom, hiszen a magyarul hidegrázósan nevetséges címet kapott mű (eredetileg: Brawl in Cell Block 99 – nagyjából Balhé a 99-es börtönblokkban) maximálisan távol fogja magát tartani azoktól, akik ódzkodnak az erőszak, a vér és a brutalitás bármilyen formájától.

Persze aki látta a Csontok és skalpokat, nem lepődhet meg, hogy Zahler ezúttal sem az élet napos oldaláról forgatott. Sőt, a két film nagyjából ugyanazt a témát dolgozza fel: a főhős(ök) a pokol legmélyebb bugyraiba kénytelen(ek) alászállni, hogy másoknak megváltást hozzanak. A Büntető ökölben Bradley Thomas (Vince Vaughn) utazását kísérhetjük végig: a férfi elveszíti állását, s annak érdekében, hogy majdnem széthulló családját eltarthassa, elszegődik drogfutárnak. A kezdeti sikerek után azonban szükségszerűen bekövetkezik a bukás, egy félresikerült ügyletet követően a börtönben találja magát. Azonban az új, mexikói üzlettárs érdekeinek megsértése miatt Bradley-nek nem csak hét hosszú év jut a hűvösön: adóssága törlesztése érdekében arra kényszerítik, jusson át egy másik fegyintézetbe és ott öljön meg valakit, különben túszként fogva tartott, terhes felesége nem biztos, hogy egészséges gyereknek ad majd életet.

Az utóbbi években a bugyuta vígjátékok mellett néhány komolyabb hangvételű alakítással (A törvény nevében, A fegyvertelen katona) is jelentkező Vince Vaughn ezúttal roppant visszafogottságával képes uralni a filmet – bár némi karaktermélyítés azért ráfért volna, neje iránt érzett szerelme kissé elmaszatolt, ahogy a többi szereplő esetében se nagyon beszélhetünk komoly jellemábrázolásról (ez persze lehet szándékolt is). Mindenesetre a „nyugalmi állapotban” cinikus, vicceskedő Bradley egy tipikusan olyan alak, akinek nem feltétlenül kenyere az erőszak, ugyanakkor ha rákényszerítik, gyilkos energiák szabadulnak fel belőle. Ennek ékes példája a bevezetés: miután megtudja, hogy kirúgták, s ezzel párhuzamosan félrelépő feleségét is lebuktatja, egy autón vezeti le felgyülemlett feszültségét, puszta kézzel szétverve szélvédőt, tükröt, motorházat, lámpát.

Persze ez még semmi ahhoz képest, amit végül a címben szereplő 99-es börtönblokkban visz végbe. Igaz, Zahler a ʼ70-es évek szennyfilmjei előtt tisztelegve a vérgőzös effekteket szándékosan kissé művire vette, ezzel enyhítve, kissé parodisztikussá téve a sokszor valóban gyomorforgató, csontropogtató pillanatokat. (Bár a nem konkrét, ugyanakkor erőteljes hommage az esetleges előzetes ismeretek hiányában sokak számára ronthat az élményen, nevetségessé téve az egyébként meglehetősen komoly művet.)

Ahogy a Csontok és skalpokban, úgy a Büntető ökölben is a szeretteik megóvása hozza ki az állatot a főszereplőkből: a kannibálfilmbe forduló westernben Arthur (Patrick Wilson) elrabolt feleségét próbálja minden áron kiszabadítani a barlangi emberevők markából, míg a börtönthrillerben Bradley kényszerül arra, hogy szabadjára engedje démonait felesége és leendő kislánya megmentése érdekében. Mindkét mű meglehetősen visszafogottan csordogál a játékidő nagy részében (csupán néha felvillantva egy-két akciódúsabb momentumot), hogy a végső őrületspirál még durvábban tudja beszippantani a nézőt, aki a stáblista végiggördülése után szilánkosra zúzott elmével kénytelen végiggondolni, mit is látott tulajdonképpen.