William Wyler nevét többnyire a Ben Hur miatt szokták ismerni a filmkedvelők, pedig a német származású direktor a szandálos klasszikus mellett olyan további műveket tett le az asztalra, mint például a Mrs. Miniver, az Ember a láthatáron, a Római vakáció, A félelem órái vagy épp a Detektívtörténet.

A Sidney Kingsley darabjából készült Detektívtörténet meg sem próbálja titkolni, hogy eredetileg színpadra szánták: a felvezetésen túl végig egy helyszínen, egy manhattani rendőrőrsön játszódó sztori legfőbb erénye természetesen a jól megírt dialógusokban és a remek színészekben rejlik. Jim McLeod detektív (Kirk Douglas) elkötelezett híve az igazságnak, emiatt nem átall minden eszközzel harcba szállni a bűnözőkkel. Mindez azonban erősen kihat személyiségére is, aminek főképp kollégái és felesége (Eleanor Parker) issza meg a levét.

Az egyszerű, ám hatásos történet természetesen Kirk Douglas által válik intenzívvé és átélhetővé, hiszen az általa megformált, mániákus rendőr csak fokozatosan veszíti el józanságát, s vele együtt a hozzá legközelebb álló személyt, a nejét. Ám a film abban is jól teljesít, hogy a mellékalakok is kidolgozottak: a munkatársak, a gyanúsítottak, a törvényszegők, a szemtanúk szinte kivétel nélkül lehetőséget kapnak arra, hogy egy-két mondat erejéig megismerhessük őket. A kissé esetleges, ám elkerülhetetlen és tragikus végkifejlet pedig klasszikus drámai megoldásokat idéz.

Egyébként érdemes megnézni, hogy Kirk Douglas milyen ügyesen építgette pályáját, hisz egy sor jelentős rendező (Stanley Kubrick, Brian De Palma, Burt Kennedy, Otto Preminger, John Frankenheimer, John Huston, Robert Aldrich, John Sturges, Richard Fleischer, André De Toth, Edward Dmytryk, Howard Hawks, Billy Wilder, Michael Curtiz, Jacques Tourneur) keze alatt megfordult a hosszú évek során. Brad Pitt biztos sokat tanult tőle.