Spagettiwestern Joseph Cottennel, Sergio Corbucci rendezésében – valószínűleg sokaknak izgalmasan hangzik ez a kombináció. Magam is kíváncsian ültem le a film elé, de a várt élmény ezúttal elmaradt, kevéssé hatott meg ez a másfél óra.

Pedig az alap sokat ígérő. A polgárháború végeztével Jonas ezredes (Cotten) és fiai egy koporsóban próbálnak pénzt csempészni a Délvidékre, hogy újra harcokba bocsátkozhassanak az északi seregekkel – természetesen a pénzt is egy csapat jenki lemészárlásával szerzik meg. A kalandos út persze nem problémamentes, hiszen tervük nem egyszer kerül veszélybe a forrófejű és túlzottan kegyetlen fiúk, az "ál-halott" özvegyének korai halála és a helyette talált nő ellenállása, az indiánok és a banditák miatt. A végkifejlet ezek után nehezen képzelhető el optimista módon.

Ennek ellenére nincs elég erő A könyörtelenekben, a színészek nem nyújtanak kiemelkedőt (kevés szimpátiát érdemelnek a karakterek), a történet sem elég kidolgozott, így a végére kissé unalomba fullad a Corbuccitól megszokottan véres sztori. Tőlem akár lehet ez Tarantino egyik kedvenc filmje, ettől még nem nevezném klasszikusnak, ennél jóval emlékezetesebb spagettik készültek, arról nem is beszélve, hogy a direktor is legalább két, sokkal kiemelkedőbb zsánerdarabot készített pályája során (a szintén koporsós Djangót és a zseniális A halál csöndjét). Persze a műfaj szerelmesei nyugodtan próbálkozhatnak ezzel az alkotással is, hiszen még így is tartalmas kikapcsolódást nyújt ez a mozi. Maximum nekünk nem kerül fel a "Minden idők legjobbjai"-listánkra.