Újabb film, amely roppant erős ötletből építkezik, ám valami miatt mégsem tudja maximálisan hozni az elvárásainkat. Pedig kétségtelenül indokolt lett volna.

Az épp újabb regénytémáját kereső egykori újságíró, Tom Garrett (Dana Andrews) a halálbüntetés ellen küzdő apósjelöltje, Austin Spencer (Sidney Blackmer) nyomán különös és érdekes kísérletbe fog: magára vállal egy gyilkossági ügyet, amelyben csupán közvetett bizonyítékok vannak, ám ezek alapján is kiszabják a halálos ítéletet. Az események akkor vesznek nem várt fordulatot, mikor a leleplezésre igyekvő Spencer halálos autóbalesetet szenved.

Szerintem nem csoda, hogy izgalommal vártam, miképpen bontakozik ki ez a már olvasva is feszültséggel teli történet, de azt kell mondjam, csalódnom kellett. Fritz Lang amerikai pályafutását lezáró munkája ugyanis nem tud elég erős és emlékezetes lenni. A színészek jól teljesítenek, a meghökkentő csattanó tényleg megdöbbenti a nézőt, ám az események pörgése nem tud eléggé székbeszögező és érdekfeszítő maradni, kicsit vontatott az egész (pedig a játékidő mindössze nyolcvan perc). Mindez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy mégse legyek elégedett.

Langnek bőven vannak ennél jobb álomgyári munkái. Kíváncsi lennék viszont egy remake-re, mert tényleg nem kevés potenciál van a Kétségtelenül indokoltban. És épp emiatt bántó a kihagyott ziccer.