Oldás és kötés (1963)

„Karmester akarok lenni, nem kisiparos!” – a film főszereplője, a fiatal Járom doktor (Latinovits Zoltán) türelmetlen kifakadása a rendező, Jancsó Miklós hatvanas évek eleji helyzetét is érzékelteti. Több mint negyven évesen, számtalan dokumentum- és egy általa is kudarcnak minősített nagyjátékfilmmel a háta mögött (A harangok Rómába mentek, 1958), elhatározta, hogy nem enged több beleszólást alkotói munkájába.

oldas_es_kotes2.jpg

Sajátos határhelyzet jellemzi második művét, az Oldás és kötést: hősét, a parasztfiúból lett orvos-értelmiségi Járom Ambrust a fővároshoz köti munkája, szerelme, baráti köre, de szeretné, ha alföldi gyökerei sem oldódnának el véglegesen. Egy váratlan, felkavaró szakmai élmény hatására, melynek során szembesül lenézett, idős kollégája lenyűgöző mesterségbeli tudásával, át kell értékelnie addigi életét, túl könnyűnek látszó útját a tanyavilágból a budapesti entellektüel körökig. Járom önmaga felemelkedésének évtizedes útját most visszafelé és egyetlen nap alatt teszi meg.

A film forrása is kettős, egyrészt Lengyel József azonos című novellája az alapja, másrészt (Jancsó vallomása szerint) Antonioni Az éjszaka című 1960-as filmje. A két nagyon különböző szövegvilág házasítása nem is sikerült zökkenőmentesen, a film középső harmadában a korszakhoz képest szokatlanul dekadensnek tűnő pesti értelmiségi közeg (kísérleti filmekkel, twisteléssel, cabrio sportkocsival) ábrázolása halványabb, mint az előtte látható kórházi, illetve az utána szereplő tanyai képsorok. Lengyel művében egyébként nem szerepel ez a középső eseménysor, hanem az a rendező és a forgatókönyvön vele együtt dolgozó Hernádi Gyula leleménye.

oldas_es_kotes1.jpg

Visszatekintve pedig az a kettősség szembetűnő, ahogyan Jancsó a realista ábrázolásmódot megpróbálja egy szimbolikusabb, illetve elvontabb közlés felé elmozdítani. Ennek egyik része a bibliai motívumok hangsúlyos szerepe (lásd a címet, Járom életkorát és a tékozló fiú történetének megidézését). Másik oldalát pedig a cselekményesség visszaszorítása (főleg a középső harmadban), a hang és a kép elszigetelése egymástól (pl. amikor a kórház folyosóján kocsizó kamera a tornácon katonásan menetelő, mókázó Járom doktort és a barátját mutatja), vagy az önreflexió (a házi vetítés után a filmbeli rendező visszautasítja saját szürreális etűdjének értelmezését) jelenti. Az Oldás és kötés nem mondható sokkal könnyedebb, a közönséggel előzékenyebb munkának, mint a későbbi Jancsó-filmek, de még nem annyira elvont, jelképes. A szereplők valós közegben mozognak, van elmesélhető történet, jellemfejlődés, a konfliktusok sem rejtjelezettek. Somló Tamás kamerája mozgékony, de még nem jár be olyan hosszú utakat, mint majd a Szegénylegények utáni időszakban.

A hangkulissza is érdekes (leszámítva a túlzó zenét), néhány jelenetben a beszédhang szinte elválik a képtől, így a kimondott szavak másodlagossá válnak a látvánnyal szemben. Ilyen Járom telefonálása, vagy a már említett sétajelenet. Latinovits szavak nélkül is pontosan érzékelteti a figura kezdeti pökhendiségét, önteltségét, majd kétségbeesett vívódását. Amikor viszont a hang kerül előtérbe, akkor a film direktebbé válik, pl. az orvoshoz az autórádión jut el a „csak tiszta forrásból” bartóki üzenete.

A film elején Járom azt hangoztatja, hogy a magányos farkasok, vagyis az apák nemzedékének ideje lejárt. Aztán láthatja idős kollégája szakavatott mozdulatait egy szívműtétnél, majd később hallhatja apja vezényszavait, amelyekkel a távolból is meg tud táncoltatni két szürke marhát. A két hetvenéves ember közvetve szembesíti a fiatal orvost saját korlátaival. A film végén Járom a budai váralagúton átautózva jut el a fényig, élete új szakaszába. Jancsó művészete is új irányt vett ezt követően, az Így jöttemmel (1964) talált rá saját stílusára, a Szegénylegényekkel (1965) és a Csillagosok, katonákkal (1967) pedig a hazai és a nemzetközi filmvilág élmezőnyébe került.

Egy nyitott szellemiségű, egyedi gondolkodású, legjobb műveiben elementáris erővel fogalmazó, a fiatalokra mindig kíváncsi művész búcsúzott el örökre január utolsó napján. Isten nyugosztalja.

jancso_miklos.jpg