Live Like a Cop, Die Like a Man (1976)

Ha a világ tele van zsémbes és romlott felnőttekkel, akkor kamaszlelkű zsarunak lenni a legférfiasabb választás.

poster_kisebb.jpg

A rendőrség különleges osztagának két tagja, Fred (Marc Porel) és Tony (Ray Lovelock) ránézésre olyan, mint Starsky és Hutch. Az egyik barna, a másik szőke, sportosak, lazák, prímán festenek bőrdzsekiben és a csajozás majdnem annyira napi rutin számukra, mint a bűnüldözés. Mondjuk nem Ford Gran Torinóval járják Bay City utcáit, hanem Suzuki motorral forgatják fel Rómát. Ennél jelentősebb különbség azonban a két páros között, hogy míg az amerikaiak alapvetően becsületes, szabálykövető fiúk, addig az olaszok nem ismernek semmilyen erkölcsi aggályt. 

A rendező, Ruggero Deodato neve az 1980-as Cannibal Holocausttal forrt egybe, de hírhedt horrorfilmje előtt sokféle műfajban kipróbálta magát: készített fantasyt, sci-fit, kalandfilmet, musicalt, westernt is. Egyetlen poliziescója, vagyis rendőrfilmje az Uomini si nasce poliziotti si muore, ami a nemzetközi forgalmazásban leginkább a Live Like a Cop, Die Like a Man (Zsaruként élni, férfiként meghalni) címen ismert. 

motoros_tamadas.jpg

Hogy a rendező ebben a zsánerben se valljon kudarcot, ahhoz egy olyan tapasztalt forgatókönyvíró is kellett, mint Fernando Di Leo, aki spagettiwesternek társírójaként kezdte pályáját (pl. Egy maréknyi dollárért, Pisztolyt Ringónak), majd saját hangját a rendőrfilmekben találta meg. A műfaj néhány alapművének, például a trilógiaként emlegetett Milano calibro 9-nek, a La mala ordinának és az Ill Bossnak volt írója és rendezője. Állandó kézjegye a nyaktörő tempó, a túlfűtött agresszió és a reális szituációk abszurdig fokozása. 

A Live Like a Cop... a poliziescók minden jellemzőjét magán viseli: olasz nagyvárosi környezet, erőszakos rendőrök, és csak nyomozás útján megközelíthető, nagy hatalmú ellenfél, aki ebben az esetben egy évek óta rejtőzködő, szerencsejátékban és ingatlanokban utazó gengszterfőnök. Besúgók segítik, korrupt kollégák akadályozzák a két rendőr munkáját, ami nagyrészt bűnözők utcai likvidálásából, motoros üldözésből, túszszedők levadászásából és autók felgyújtásából áll. Fred és Tony élvezettel hágja át a törvény paragrafusait. Ha kell (és ha nem) kihallgatás helyett eltörik a bűnöző nyakát, megkötözött emberek körül gyújtanak benzint, vagy bilincsnél fogva fellógatott emberek gyomrát használják bokszzsákként. A két rendőr barátságos kinézete és nyers agresszivitása nehezen fér össze, de párosuk mégis inkább szimpátiát kelt. Nem merő gonoszságból kegyetlenek, inkább gyermeki ártatlansággal vagy kamaszos felelőtlenséggel vetik bele magukat a legveszélyesebb helyzetekbe; nem kímélik magukat, de másoknak sem bocsátanak meg: ha bűnöző vagy és elkaptunk, meg kell halnod. Jellemző jelenet, amikor egy homokbánya két partfala között egymással szemben állva, csípőből lövöldöznek a másik fejétől fél méterre lévő konzervdobozokra. Látszik rajtuk, hogy ennél jobb időtöltést el sem tudnának képzelni. Talán csak azt, hogy a gyakorlás után rögtön élesben is használhatják a fegyverüket.

ket_rendor_jelvennyel.JPG

Bár a két barát viszonyába némi homoszexuális felhang is vegyül, és a főnök titkárnője meg is kérdőjelezi férfiasságukat, de kötelező műfaji elemként hamarosan megjelenik egy fedetlen keblű hölgy, aki egymás után invitálja ágyába a fiúkat. A szintén elmaradhatatlan erőszakosságról már volt szó, és Deodato változatosan, a kézikamera gyakori használatával, különleges szemszögekkel és dinamikus vágással tálalja a véres jeleneteket. Rögtön a film elején motorral vonszolnak egy nőt az utcán, majd elgázolnak egy vakvezető kutyát, de aki mondjuk szemkinyomást vagy arconlövést akar látni, annak sem kell sokáig várakoznia.

ket_epulet_kozott.png

Az, hogy a főhősök felelősségre vonása (vagy csak lelkiismeret-furdalása) elmarad, nem meglepő, a befejezés azonban mégsem teljesen kiszámítható, ugyanis az addig minden ellenfelét a hullaházba küldő páros végül lekésik a nagy leszámolásról. Hogy a leghiggadtabb szereplő finálébeli pálfordulásának mi az oka, csak találgatni lehet, mert a film ezzel a csavarral tulajdonképpen csak tovább dicsőíti az önbíráskodást. Vagy tekintsük inkább úgy, hogy a zsémbes, de aranyszívű apa elveszi a fiaitól a rosszalkodás lehetőségét? Ha így is van, azért egy élesre állított bombát csak ottfelejt nekik.