Egy nyugodt vidéki helyecske (Un tranquillo posto di campagna, 1968)

Elio Petri leginkább politikailag túlfűtött munkáiról (A munkásosztály a paradicsomba megy, Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, Todo modo) ismert, éppen ezért meglepő az Egy nyugodt vidéki helyecske című műve, amely a lélek sötét oldalát próbálja feltérképezni.

un_tranquillo_posto_di_campagna-3.jpg

Leonardo Ferri (Franco Nero) sikeres avantgárd festőművész, karrierje mégis válságban: rémálmok gyötrik, nem ihleti meg semmi, fuldoklik és bezárva érzi magát a nyüzsgő Milánóban. Emiatt ráveszi szeretőjét, Flaviát (Vanessa Redgrave), aki egyben ügynöke is, hogy segítsen neki vidékre költözni. A kiszemelt, elhagyatott villa múltja azonban nem segíti hősünket abban, hogy újra magára találjon.

A rendező, Elio Petri munkásságának korai szakaszában főképp zsánerfilmeket készített (L'assassino, A tizedik áldozat, Mindenkinek a magáét), mégis ez a legbizarrabb mind közül. Meg is lepett, hogy Franco Nero főszerepet vállalt benne - ha az információim helyesek, az első kiszemelt a főszerepre egyébként Jack Nicholson volt. A mű remekül adja vissza képi és hangi eszközökkel egy elme zaklatottságát. A bizarr díszletek, színek, fura szimbólumok, a megugró, szokatlan vágástechnika, a hatásos flashbackek, Morricone zajzenéje mind-mind elősegítik, hogy mi magunk se tudjuk eldönteni: valóság az, amit látunk, netán csak a képzelet játéka?

Nero ügyesen hozza a helyét nem lelő, idegesen ide-oda csapongó, szexuálisan túlfűtött, ennek ellenére szinte végig passzív festőt, akit a történet előrehaladtával már egyáltalán nem érdekel, képes-e vászonra álmodni valami friss ötletet, mivel nem tudja magát kivonni az új otthon korábbi lakójának, a rejtélyes módon elhunyt Wandának (Gabriella Boccardo) a bűvköréből. A sötét rejtély megoldása azonban nem a fény felé viszi őt, hanem éjfekete gondolatokat ébreszt benne.

un_tranquillo_posto_di_campagna-2.jpg

Érdemes megfigyelni a tereket is. Ferri hiába érzi magát bezárva a nagyvárosban, lakása mégis tágas, fényes, rendezett, letisztult, modern (a nyitószekvencia emlékezetes), míg vidéki "menedékhelye" lerobbant, koszos, ijesztő neszekkel teli, ráadásul egyre inkább beszűkülő (ágya szúnyoghálóval védett, s emiatt fojtogató, míg a megoldás is aprócska szobában lapul), így válik a cím roppant ironikussá.

A film egyébként nem csak a Flaviát alakító Vanessa Redgrave (aki a való életben Franco Nero felesége) miatt rokonítható a Nagyítással: itt is azt figyelhetjük meg, ahogy a magának való, arrogáns művész miképpen lesz megszállottja egy különös bűnesetnek. Ám míg Antonioni klasszikusában (talán valakinek még SPOILER, úgyhogy fehérrel írom) a megoldás mellékessé válik (SPOILER vége), Petrinél katalizátorszerepet tölt be.

A direktor ezt követően kezdte el egyre nyíltabban politikai felhangokkal megtölteni műveit (s mélyítette el munkakapcsolatát, illetve barátságát az erősen baloldali beállítottságú, zseniális színésszel, Gian Maria Volontével), s ez olyan remekekben csúcsosodott ki, mint az Oscar-díjat is nyert Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, a Munkásosztály a paradicsomba megy vagy a Todo modo. De az Egy nyugodt vidéki helyecske megtekintése is mindenképpen megér egy próbát, ha szeretjük, hogy nem rágnak mindent a szánkba.