The Killer Must Kill Again (L'assassino è costretto ad uccidere ancora, 1975)

Luigi Cozzi thrillerében a gyilkosnak újra ölnie kell, nekünk pedig újra meg kell állapítanunk, hogy (sokszor komoly) hibái ellenére a hetvenes-nyolcvanas évek olasz zsánerfilmtengere igazi mesterremekeket is rejt.

the_killer_must_kill_again-2.jpg

Még mindig szédítő dolog belegondolni abba, hogy egy olyan, relatíve kis nemzet, mint az olasz, hatalmas mozgóképes ipart tudott kiépíteni, amelynek termései nem csak az országhatárokon belül, hanem azokon jóval túlnyúlva is igen nagy népszerűségnek örvendtek és örvendnek, elsősorban a műfaji filmek szerelmesei körében. E "kasztból" ki nem ül le nagy kedvvel egy-egy western, peplum, krimi, thriller vagy horrorfilm elé? Magam is így tettem az angolul leginkább The Killer Must Kill Again címen futó művel, s szerencsére utána nem akartam kést ragadva felkeresni az alkotókat az időm elvesztegetését számon kérve rajtuk.

Bár a The Killer...-t sok helyütt a giallók közé sorolják (e zsánerről alapos és kimerítő tanulmány olvasható az Apertúrán), be kell látnunk, hogy ez csak részben áll meg a lábán. Az explicit szexualitás és erőszak itt is jelen van, ám ezúttal a gyilkos kilétére rögtön az első jelenetben fény derül, így nem a nyomozás válik a cselekmény fő mozgatójává. Ami némi misztikus ízt ad a történetnek az az, hogy a címszereplőről nem tudunk meg semmit, még a nevét sem. Az ijesztő arcszerkezetű Antoine Saint-John (aki leginkább Lucio Fulci A pokol hét kapuja című klasszikusából lehet ismerős, már amíg nyakon nem öntik forró mésszel) mindenesetre jól hozza a karaktert, aki próbál nagyon kúlnak és profinak tűnni, ám a sztori előrehaladtával egyre inkább kibukik, hogy egy istentelenül béna fazon. Már eleve azzal indul minden, hogy egy holttest eltakarítása közben lebukik, s Giorgio (George Hilton) megzsarolja, segítsen neki, különben helyette a rendőrség fog kérdezősködni nála, garázs helyett miért csatornák mélyén tárolja női testekkel kidekorált autóit.

the_killer_must_kill_again-1.jpg

A feladat: megölni Giorgo feleségét, de úgy, hogy emberrablásnak látsszon, s így még a tehetős apóst is meg lehessen fejni némi pénzzel (a Fargo alapján a Coen-fivérek ismerhetik jelen írásunk tárgyát). A szálak akkor kezdenek összekuszálódni, mikor a hullát rejtő Mercedest elköti egy szerelmespár, hogy azzal ugorjon le a tengerpartra kikapcsolódni.

Bár bizonyos jelenetek kicsit unalmasak, a hitchcocki suspense hoz néhány izgalmas pillanatot (a feleség meggyilkolása, a tengerparti házban zajló események), a csúcspont pedig egyértelműen a szex- és megerőszakolás párhuzamosan vágott szekvenciája. Igen kényelmetlen emberek intim közelségét két végletben, összemosva nézni - Cozzit, ha másért ténylegesen nem is, de ezért mindenképpen érdemes filmes beszélgetésekkor felemlegetni.

A The Killer Must Kill Again korántsem tökéletes darab, több emlékezetes momentuma miatt viszont mégis erősen ajánlott legalább egyszer megnézni.