A már eredeti címével is figyelemfelkeltő Bolond, bolond világ tipikusan olyan film, amelyet egyszer mindenkinek érdemes lenne megnéznie, azzal együtt is, hogy nem egy megkerülhetetlen klasszikusról van szó. Ám mégis, ez a gigantikus őrület ideális kikapcsolódást tud nyújtani egy unalmas és szürke hétvégén.

A "gigantikus" jelző egyébként nem véletlen, ugyanis a mű méretei valóban tekintélyt parancsolóak: Stanley Kramer eredetileg 210 perces változatban akarta bemutatni filmjét, majd végül egy 192 perces verzió került mozikba (természetesen a mai Imaxek elődjének számító Cinerama-kópián), a dvd-változat azoban 2 óra 40 perc körül mozog – magam utóbbit láttam. De nem csak a játékidő megalomán, hanem maga a történet, a megvalósítás és a színészgárda összetétele is. Az egy elásott táska pénz miatt majd' egész Dél-Kaliforniát átszelő, több szálon futó road movie ugyanis elképesztő kaszkadőrmutatványokkal és rombolásokkal van tele, a szereplők között pedig a kor olyan (főként az USA-ban) ismert komikusai villognak, mint például Milton Berle, Sid Caesar, Mickey Rooney vagy Buddy Hackett. Ráadásul apró cameók erejéig felbukkan többek között Jerry Lewis, Buster Keaton és a The Three Stooges elnevezésű kabarétrió is.

Sajnos azonban épp ez a "sokaság" jelenti a legnagyobb hátulütőt is, a túlzott harsányság ugyanis nem bírja elvinni a hátán ezt a közel három órát (legalábbis én azért megfáradtam a vége felé). A "kevesebb néha több"-elve talán ennek az alkotásnak is jót tett volna. Láthatóan a rendőrfelügyelőt alakító Spencer Tracy is kissé idegenül mozog ebben a káoszban (bár fásultságát az akkor már jelentkező betegsége is okozta), amíg csak az őrsön belül vannak jelenetei, rutinosan hozza a dörzsölt kopót, onnan kilépve, s a pénz szagát megérezve azonban ő sem bír józan maradni (és ez nem is áll jól neki).

A cím természetesen jól jelzi, micsoda őrületbe csöppen bele az, aki belevág a Bolond, bolond világ megtekintésébe, hiszen ha nem vigyázunk, pörögve hullhat ki a szemünk e színes téboly láttán.