Pánik New Yorkban (The Beast from 20000 Fathoms, 1953)

Azt hiszem, nem mondok vele újdonságot, ha azt állítom: a művészeti ágak zöme addig tud igazán izgalmas és kreatív lenni, amíg az alkotó(k) viszonylag kevés pénzből gazdálkodnak. A határtalanság például zenék esetében agyoncsiszolt és túlpolírozott alkotásokat eredményez, filmek terén pedig látványos, ám látványosan üres művek készülnek (kivételek persze akadnak). A düh, a báj, a dac vagy éppen a naivitás viszont teljesen elvész, ha nincs financiális kontroll.

the_beast_from_20000_fathoms.jpg

A Pánik New Yorkban (és a hozzá hasonló, '50-es, '60-as években készült inváziós filmek) éppen azért váltak igazi B-klasszikussá, mert előnyükre tudták fordítani a szűkös kereteket. Persze a mai, CGI-őrületen edzett szem számára szükség van némi infantilis hozzáállásra ahhoz, hogy ne vígjátékként, nevetve nézzük végig ezeket a feszes és lényegre törő mozikat, amelyek jól illusztrálják a korszak (hidegháború) hangulatát, s igazi úttörőnek számítanak a speciális effektusok terén.

A jég fogságából kiszabaduló gigantikus ősgyík őrjöngésének bemutatásáért a stop-motion animáció egyik legnagyobb mestere, Ray Harryhausen felelt (lásd még például Titánok harca, Az aranygyapjú legendája). Trükkjei annak ellenére hatásosak és látványosak, hogy kissé avíttak, akkoriban azonban bizonyára mi magunk is elborzadva figyeltük volna a sötét teremben, miképpen tombolnak ezek a hatalmas vadak. Egyszerűen jól néz ki, ahogy a Rhedosaurus vetített háttér előtt tapos szét autókat, gyalogol át házakon, vagy nyel le egészben revolverrel hadonászó rendőröket. De azért az megnyugtató, hogy Lee Van Cleef mesterlövésze megmenti a nagyvárost a totális pusztulástól.

Egyébként tud bárki mondani jó szörnyfilmet az utóbbi évek terméséből? A Cloverfield és A köd (The Mist) talán annak vehető, bár kissé keveset mutatnak, A gazdatestet meg hiába ajnározzák, szerintem gyenge.