Azt már korábban kifejtettem, hogy alapvetően izgalmasnak (és borzongatónak) találom a sorozatgyilkosok világát, így nem is meglepő, hogy időnként igyekszem ehhez kapcsolódó filmeket megnézni. Persze a valós eseményeket feldolgozó munkák mindig durvábbak, mint a fikciók, ennek ellenére azért A mostohaapa című alkotás is megér egy misét. A hibái ellenére.

A sztori egyszerű. Adva van egy férfi, aki elvakultan keresi a tökéletes családot, s ha az adott família mégsem úgy tölti mindennapjait, ahogyan az neki tetszene, szépen lemészárolja őket, s új „kalandok” után néz. Mindez elég kegyetlen és nyomasztó módon van tálalva, a címszereplőt alakító Terry O'Quinn pedig igen hatásosan hozza ezt az ördögi figurát, bár időnként már talán túl is játssza a szerepét. A hangulatot egyedül az olcsó, kissé tévéfilmes megoldások és a nem túl innovatív zene rombolják. Illetve a történetben is akadnak logikai bukkanók, dramaturgiai esetlenségek, amelyek időnként meg is akasztják a teljes élvezetet. Ennek ellenére a folyamatos suspense képes fenntartani érdeklődésünket ezalatt a másfél óra alatt, s így bátran nevezhetjük tisztességes iparosmunkának A mostohaapát. A nyitószekvencia pedig biztosan mindenki számára emlékezetes marad.