Sokkoló hullámok (Shock Waves, 1977)

Náci zombik! Ennél talán fölösleges is többet leírnom erről a filmről. Akit ez a morbid szókapcsolat nem hoz lázba, azt úgysem érdekelné a Sokkoló hullámok, aki viszont gunyorosan elmosolyodik rajta, annak meg nincs szüksége erre a kis ajánlóra.

shock_waves.jpg

Ettől függetlenül leírom, hogy ez a mű nem egy nagy szám, pedig akár az is lehetett volna. Nem csupán az alapsztori miatt (a II. világháborúban elsüllyedt, halhatatlan SS-osztag előmászik a hullámsírból, s egy eltévedt turistacsoportot kezd el terrorizálni egy majdnem lakatlan szigeten), hanem azért is, mert két olyan színészlegendát is sikerült megnyerni a projekthez, mint Peter Cushing és a John Carradine. Sajnos azonban a készítők nem sokat áldoztak arra, hogy élvezhető mozit kreáljanak: bár a B-filmes hangulat ütős, és a folyton vízből előbukkanó, úszószemüveges(!) nácibrigád is feszültségkeltő, ám az élő szereplők értelmetlen téblábolása és falkaparásra késztető bénázásai rombolják a műélvezetet. Persze mindenkit elér az őt megillető végzet (a flashback-keret egész jó ötlet), azonban arról nem tudunk meg semmit, hogy a zubbonyos hullasereggel mi is lett a kis kaland után. Úgyhogy mindenki vigyázzon, nehogy egy-egy példány felbukkanjon otthon a fürdőkádban vagy a vécében. Utóbbi esetében már-már ajánlható, hogy a lehúzással küldjük utána a Sokkoló hullámokat is, mert egy megnézésnél több nem nagyon dukál neki.