Kicsit talán megkésve, de mostanság kezdtem végre komolyabban is megismerkedni Fritz Lang munkásságával. Vicces, hogy ehhez zenei utazásra volt szükség: a svéd Cult of Luna új lemeze ugyanis a Metropolist vette alapul inspiráció gyanánt, így azt megnézve, illetve újraolvasva a Filmvilág remek, többrészes cikkét a mester németországi éveiről, késztetést éreztem, hogy továbblépjek. Az első állomás a zseniális Vörös utca volt Edward G. Robinsonnal (talán idővel majd erről is írok még bővebben), aztán pár napja pedig a Búcsúlevél, amely szintén figyelemre méltó film noir – még ha nem is klasszikus értelemben vett zsánerdarab.

Sziasztok!

Az oldal célja egyszerű: mivel elég sok filmet szoktam nézni, arra gondoltam, erről talán érdemes lenne megosztani ezen a blogon pár gondolatot. Lesz, hogy csak 1-2 szóval intézek el egy-egy művet, de az is elképzelhető, hogy hosszabb kifejtem majd a véleményemet. Illetve időnként csak egy-egy link szerepel itt, ha netán máshol publikálnék.

Jó mulatást annak, aki rátalál a Digitális Filmszalagra!