Az utóbbi közel fél évben kezdtem el komolyabban is figyelemmel kísérni az animációs filmek dömpingjét, s bár nem mondom azt, hogy nagy rajongója lennék ennek a műfajnak, azért időnként meg-megnézek egy-egy alkotást. Hogy miért? Szimplán mert nincs mindig kedvem komoly és elgondolkodtató élményekhez, ilyenkor maximálisan jól tud esni egy feszes, pörgős, színes, legtöbbször vicces mű.

Kicsit talán megkésve, de mostanság kezdtem végre komolyabban is megismerkedni Fritz Lang munkásságával. Vicces, hogy ehhez zenei utazásra volt szükség: a svéd Cult of Luna új lemeze ugyanis a Metropolist vette alapul inspiráció gyanánt, így azt megnézve, illetve újraolvasva a Filmvilág remek, többrészes cikkét a mester németországi éveiről, késztetést éreztem, hogy továbblépjek. Az első állomás a zseniális Vörös utca volt Edward G. Robinsonnal (talán idővel majd erről is írok még bővebben), aztán pár napja pedig a Búcsúlevél, amely szintén figyelemre méltó film noir – még ha nem is klasszikus értelemben vett zsánerdarab.

Sziasztok!

Az oldal célja egyszerű: mivel elég sok filmet szoktam nézni, arra gondoltam, erről talán érdemes lenne megosztani ezen a blogon pár gondolatot. Lesz, hogy csak 1-2 szóval intézek el egy-egy művet, de az is elképzelhető, hogy hosszabb kifejtem majd a véleményemet. Illetve időnként csak egy-egy link szerepel itt, ha netán máshol publikálnék.

Jó mulatást annak, aki rátalál a Digitális Filmszalagra!