Anatole Litvak 1948-as filmje, a Sajnálom, téves szám gyakorlatilag mindent tartalmaz, amit egy jó thrillertől elvárnánk, sőt, annál jóval többet is.

A már eredeti címével is figyelemfelkeltő Bolond, bolond világ tipikusan olyan film, amelyet egyszer mindenkinek érdemes lenne megnéznie, azzal együtt is, hogy nem egy megkerülhetetlen klasszikusról van szó. Ám mégis, ez a gigantikus őrület ideális kikapcsolódást tud nyújtani egy unalmas és szürke hétvégén.

Robert Mitchum az a színész, akivel nem mindig tudok mit kezdeni. Egy igazi kúl és macsó figura volt fiatalon, és filmjeinek zöme vonzó is számomra (persze nem láttam olyan sokat közülük), ennek ellenére azt is meg kell állapítanom, hogy "teszek a világra"-arckifejezése, illetve darabos mozgással "működtetett", baltával faragott fizikuma időnként komikussá teszi komolyabb szerepeit. De azért A vadász éjszakája, a Rettegés foka, az El Dorado vagy a Kísért a múlt épp az ő lénye miatt nagyszerűek.

A fantázia szülte kőkorban játszódó film, a Croodék rávilágít arra, hogy bár fontos a család és a biztonság, de azért nem feltétlenül kell félni az új dolgoktól.

Rögtön ott kell kezdenem, hogy nem láttam a Halálos iramban-széria egyik korábbi epizódját sem, sőt, Vin Diesel munkásságába is most sikerült először belepillantanom. És hogy miért pont az Ötödik sebességre esett a választás? Szimplán, mert viszonylag dicsérő szavakat hallottam róla, úgyhogy egy próbát megért.

Howard Hawks rendezői kvalitásait órákon és oldalakon át lehetne zengeni, de szerencsére korábban már a Filmvilágban Hahner Péter írt egy remek összefoglalást arról, miért is ültethetnénk HH-t a műfaji filmek trónjára: csupán azért, mert nem csak egy zsánerben volt járatos, hanem mert gyakorlatilag szinte összes munkája figyelemre méltó, legyen az western (Rio Bravo, A vörös folyó), gengszter- (A sebhelyesarcú), kaland- (Hatari!), háborús film (York őrmester), krimi (A hosszú álom) vagy éppen vígjáték (Szőkék előnyben).

A spagettiwesternek nem csupán Django karakteréből fabrikáltak franchise-t. Hasonló utat járt be Sartana figurája is, akire sajnos nem hivatkoznak annyiszor, mint az eredetileg Franco Nero által életre keltett pisztolyhősre, mégis, legalább olyan jó filmek készültek címszereplésével (hivatalosan öt, nem hivatalosan tizenöt).

Szerintem az emberek zöme csak nehezen tudná letagadni, hogy vonzónak és érdekesnek találja a sorozatgyilkosok világát. Tényleg fura belegondolni, vajon mi késztethet valakit arra, hogy folyamatosan emberéleteket oltson ki, s persze az is felmerülhet bennünk, vajon a mi elménket mennyi választja el attól, hogy hasonló szörnyűségeket kövessünk el?

Sokáig vártam azzal, hogy megnézzem ezt a filmet. Ennek prózai oka volt: moziban csak szinkronizált formában lett volna módom látni, azt viszont semmiképp sem akartam. Végül aztán csak sikerült belebotlanom egy feliratos "kópiába", de továbbra sem tudom eldönteni, megérte-e egyáltalán, lévén inkább csalódást éreztem, mint örömöt.