Az év hazai bemutatói közül válaszottam ki a tíz legemlékezetesebbet:

Az év bemutatói közül ezeket szerettem a legjobban:

A tavalyi bemutatók közül ez a toplistám:

A Három óriásplakát Ebbing határában elsöprő sikere után meglepőnek tűnhet, hogy Martin McDonagh egy ír sziget intimebb közegébe, kisszerűbbnek tűnő konfliktusok közé helyezte új filmje cselekményét. Most először távoldott el a jelentől, és a bűnügyi tematikának is búcsút intett, de A sziget szellemei ennyi módosítás ellenére is illeszkedik életművébe.

A tavalyi évben itthon is bemutatott filmek közül választottam ki a tíz legjobbat. Igazán egyik sem emelkedett ki közülük, de rangsoroltam őket.

Paul Schrader nevéhez örökre hozzátapadt, hogy ő volt Scorsese Taxisofőrjének forgatókönyvírója, pedig azóta saját jogán, rendezőként is emlékezetes életművet épített magának. Miután a 2017-es A hitehagyott című filmmel pályája legnagyobb kritikai sikerét aratta – többek között íróként Oscar-díjra is jelölték –, új filmjében az egyházi közeget a kaszinók világára cserélte, ezzel azonban az őt monomániásan érdeklő témáknak egy cseppet sem fordított hátat.

Leginkább ezek az itthon is forgalmazott filmek tetszettek. 

Ezek a filmek tetszettek a legjobban tavaly. Csak a legális formában elérhető alkotások közül válogattam. 

A Heaven Street Seven Krézi sráca, illetve a Mézga család főcímdala, a Néha légy bolond egy kicsikét… fogja keretbe Lóth Balázs filmjét. A Pesti balhé a hülyeség erejét demonstrálva száll szembe a spontaneitást nélkülöző, a hétköznapi rutinba merevedett élettel.

Az idén itthon is bemutatott filmek közül ezek maradnak a legemlékezetesebbek számomra.