Igazi, húsba vágó és realisztikus kémfilmet két órában prezentálni sohasem egyszerű: persze ha a látványra és a felszíni csillogásra helyezzük a hangsúlyt, akkor megoldható (l. James Bond és társai), ám ha a valódi hírszerzői munkát akarjuk láttatni az összes buktatójával, szereplőjével és módszereivel, az bizony már kemény feladat. Ilyen Tomas Alfredson Suszter, szabó, baka, kém című alkotása is, amely a könnyű érthetőség tekintetében rendesen feladja a leckét nézőjének.

Persze a hidegháború háttérben zajló szövevényes, és a történelem menetét meghatározó momentumai mindenki képzeletét megmozgatják, hiszen az embernek a vérében van a titkok megismerése, a hallgatózás, a voyeurködés. John Le Carré tíz esztendőn át szentelte életét ennek a veszélyesen vonzó tevékenységnek, majd az irodalom felé fordult, s tapasztalatait felhasználva jobbnál jobb kémregényeket adott a világnak (A kém, aki bejött a hidegről; Az orosz ház; A panamai szabó). Ennek egyik jeles képviselője a Tinker, Tailor, Soldier, Spy is (magyarul egészen a tavalyi újrakiadásig Az áruló címmel kereshettük az antikváriumok polcain), amely az úgynevezett Karla-trilógia nyitó darabja, s főhőse George Smiley hírszerzőtiszt, akinek a feladata megtalálni a brit titkosszolgálat felsőbb köreiben dolgozó kettős ügynököt.

A 2011-es adaptáció éppen attól fura, hogy Smiley igen passzív figuraként jelenik meg: csak figyel, hallgat, alig beszél, fontosabb cselekedetei (l. leleplezési jelenet) pedig képen kívül maradnak. Bár pont így hatásos, mindez egyedül amiatt sajnálatos, hogy Gary Oldmannek nem sok tere marad kibontakozni: elég ritkán osztanak rá főszerepet, erre most is a szürke eminenciás bőrében kell „tetszelegnie”. Nagy valószínűség szerint az alkotók (s talán maga Oldman is) igyekeztek távolra helyezkedni az 1979-ben készült BBC-s minisorozattól, amely történetvezetése, hangulata és a Smiley-t megformáló Alec Guinness miatt volt annyira nagyszerű.

Az atmoszféra megteremtésével Alfredson sem lőtt mellé, a sötét találkozóhelyekben, a tágas irodaépületben (a titkosszolgálat valódi bázisa, a Körönd valójában nem így néz ki, ám a direktor a látvány miatt emellett döntött), a jellegtelen városképekben mind-mind érződik az a fojtott légkör, amely ezt a korszakot jellemezte. Ami miatt pedig számunkra külön is érdekes a film: az eredeti, Csehszlovákiában játszódó nyitány költséghatékonysági okokból végül budapesti akcióra változott, s így a Párizsi udvarban olyan arcok bukkannak fel, mint Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter vagy Csuja Imre.

A legnehezebb feladat természetesen a komplikált cselekmény két órába való sűrítése lehetett, és érzésem szerint ez nem sikerült maradéktalanul. Legalábbis nincs könnyű dolga annak, aki nem rendelkezik némi előismerettel az MI5 és MI6 tényleges működésével, szakzsargonjával kapcsolatban – ehhez és a karakterek könnyebb megjegyezhetőségéhez nagy segítséget nyújt a mozi hivatalos weboldaláról letölthető útmutató. Időnként el is gondolkodtam rajta, hogy az egyébként szép vágóképek mutogatása helyett néha nem lett volna-e üdvösebb némi plusz magyarázatot beszúrni?

Ám még ezzel együtt is roppant erős alkotás a Suszter, szabó, baka, kém. A neves színészgárda remekel (Benedict Cumberbatch-től, Mark Strongon és Colin Firth-ön át egészen Tom Hardyig), a fényképezés magával ragadó, az auráról pedig fentebb már tettem említést.

Tomas Alfredson az Engedj be! után ismét egy remek irodalmi feldolgozást tett le a (vágó)asztalra, kíváncsi leszek, legközelebb mibe fog majd bele. Ideje kémeket küldeni Svédországba...

(A cikk eredetileg a mozinet.hu-n jelent meg.)