„– Szerintem, aki filmtörténetet ír, annak a zoetrope-pal meg a praxinoscope-pal kell kezdenie...
– Nagyon téved. Aki filmtörténetet ír, nem kezdheti mással, mint... Poppy! Mondd csak, hol is vannak azok a barlangfestmények?
– Niaux-ban.”

Martin Scorsese 2011-es művében, A leleményes Hugóban hangzik el a fenti párbeszéd a filmkészítés egyik úttörője, Georges Méliès és saját életrajzírója között. A film alapjául szolgáló Brian Selznick-regényben egyébként nem szereplő dialógus szellemesen mutat rá arra a problémára, hogy mit is tekintsünk a legelső filmet rögzítő eszköznek, illetve mozgóképnek.

Az érdeklődő kevés böngészéssel is találmányok és „a legkorábbi” filmek egész sorára bukkanhat: thaumatrope, vagyis bűvös korong, zootróp/zoetrope, praxinoszkóp, Muybridge sorozatfelvételei (1877), Marey fotópuskája (1882), Luis le Prince és a Roundhayi kerti jelenet (1888), Thomas Edison kinetoszkópja és William Dickson kinetográfja.

Ha a film születéséről nincs is közmegegyezés, a legelső mozielőadást viszonylag egyöntetűen 1895. december 28-hoz kötjük. A Lumière testvérek kinematográf nevű találmányukkal ekkor tartották az első olyan nyilvános filmvetítést, amelyen belépti díjat is szedtek. A párizsi Grand Café indiai szalonjában harminchárom fizető néző volt tanúja a mozi születésének. A fivérek fotográfus édesapja, Claude Antoine Lumière egy fényképészeti lemezeket előállító gyár tulajdonosa volt Lyonban. Fiai közül Auguste 1862-ben született, két évvel volt idősebb Louis-nál. A „Fény” fiúk fizikusi, mérnöki, feltalálói tevékenységének eredményeként született meg a kinematográf, amely nemcsak mozgóképek rögzítésére volt alkalmas, hanem filmvetítésre is.

December 28-án tíz filmet mutattak be, sorrendben A munkaidő vége volt az első, amely a Lumière-gyárból kiözönlő munkásokat örökítette meg. A további filmek között szerepelt A kongresszus tagjainak partraszállása, A megöntözött öntöző és A kisbaba reggelije is. Legismertebb alkotásuk – a szóbeszéd szerint nagy nézőtéri riadalmat okozó A vonat érkezése – csak a későbbi vetítéseken szerepelt.

Néhány Lumière-film megtekintése alapján is látható, hogy a testvérpár művei leginkább dokumentáló szerepet töltöttek be, hiszen hétköznapi eseményeket örökítettek meg alig egy percnyi terjedelemben. A később általánossá váló másodpercenkénti 24 fáziskép helyett ezeken a felvételeken még 16 képet látunk, ezért tűnik a természetesnél gyorsabbnak a szereplők mozgása.

E művek nem rendelkeznek igazi dramaturgiával (kivéve A megöntözött öntözőt, amely egy geg alkalmazásával a legelső burleszknek tekinthető), hiszen épp csak becsöppen a néző egy kovácsműhelybe, egy kertvendéglőben kártyázó urak társaságába, vagy egy hógolyózás kellős közepébe. A Lumière-filmek a mindennapok látványossággá tételét végezték el, a testvérek filmre vettek mindent, amiben mozgalmasságot, érdekességet, humort fedeztek fel. A későbbi mozifilmekben alapvetővé váló történetmesélést ők még nem tekintették lényegesnek, a mozgóképet olyan attrakcióként fogták fel, amely az által vált ki csodálatot a nézőből, hogy megteremti „a mozgás realisztikus illúzióját” [Tom Gunning: Az attrakció mozija – A korai film, nézője és az avantgárd. In: Kovács András Bálint (szerk.): A kortárs filmelmélet útjai. Palatinus, 2004. 294. ford. Kaposi Ildikó]. Velük ellentétben Méliès a „mágikus illúzióra” esküdött, amelyet meseszerű díszletekkel és látványos trükkökkel valósított meg, pl. Utazás a Holdba című 1902-es alkotásában.

Lumière-ék minden filmje egy beállításból áll, tehát vágás nélküliek a felvételek. A kamera pozíciója fix, a képkivágat nem változik, illetve csak a képen belüli mozgás révén lesz mondjuk az érkező vonat totáljából premier plán. Viszont a mozdulatlan kamera megkövetelte, hogy totálképet lássunk, hiszen ez a képkivágat tudja a legtöbbet átfogni az adott térből. Ez viszont azzal a további következménnyel járt, hogy a kép mélysége felől kellett megkomponálni a felvételt. Ez nemcsak A munkaidő vége, a Hógolyózás vagy A vonat érkezése esetében figyelhető meg, hanem A megöntözött öntöző bosszúállásában is, hiszen a kertészt megtréfáló fiú nem jobb- vagy balfelé menekül, mert akkor kifutna a képből, hanem a háttérbe szalad. A vágás hiányának következményeképp a férfi kénytelen visszacipelni a sihedert a kamera elé, hogy a néző is tanúja legyen a kópé elfenekelésének. A film egy másik változatában a kertész még le is locsolja a csínytevőt, így itt motiváltabbá válik az a döntése, hogy nem ott páholta el a fiút, ahol utolérte.

A Lumière testvérek leginkább persze azt a közeget kapták lencsevégre, amelyet a legjobban ismertek, így váltak a századvég polgári világának krónikásaivá. A felvételeiken szereplők nem hivatásos színészek, többnyire baráti társaságokat, forgalmas helyek járókelőit látjuk, de például A munkaidő vége a Lumière-gyár tényleges dolgozóit mutatja, A megöntözött öntözőben pedig a család valódi kertésze szerepel egy asztalosinas társaságában.

Magyarországon 1896 májusában készültek az első filmfelvételek. A Lumière-cég egyik alkalmazottja, Eugène Joachim Dupont azon túl, hogy levetítette a már meglévő alkotásokat a budapesti közönségnek, kamerájával a millenniumi ünnepségek egy részletét is megörökítette, valamint a Lánchídról is rögzített egy rövid képsort. Lumière-ék egyébként azzal a feladattal indították útnak munkatársaikat Európa nagyvárosaiba, hogy helyi érdekességeket, előkelő személyeket is kapjanak lencsevégre, mert ez erősebben csábítja majd moziba az adott ország közönségét.

A két testvér a századforduló után már csak kamerák és vetítőgépek gyártásával foglalkozott, a tényleges filmkészítéssel felhagytak. Louis 84 éves korában hunyt el, 1948-ban, bátyja hat évvel élte túl, 92 évig élt. Mindketten tanúi lehettek, hogyan adott az általuk is csak múló hóbortnak tartott találmányuk világszerte százaknak inspirációt, ezreknek munkát és megélhetést, millióknak örömöt. Vajon mit szóltak, látva Chaplin és Buster Keaton komédiáit, Eisenstein montázsait, a Metropolis felhőkarcolóit, az Állat az emberben vonatát? S mit szólnának ma, amikor a kamera már áthatol a falakon, folyamatos felvétellel akár 140 percen át rögzít, telefonokkal is forgatható mozifilm, és A leleményes Hugóban „a saját vonatuk” három dimenzióban érkezik meg?