Ahogyan azt a Pánik New Yorkban esetén írtam, a pénztelenség néha sokkal jobb ötleteket szül, mint a hatalmas költségvetés. Sajnálatos módon a magyar filmipart teljesen ellehetetlenítették az elmúlt években, és egyelőre nem is tűnik úgy, hogy a közeljövőben helyreállnak a dolgot. Eddig ezt a „hatásszünetet” Pálfi György használta ki a legjobban, aki nem restellt más műveket felhasználva alkotni. S bár a Final Cut jogi problémák miatt nehezen elérhető, akik látták, majdnem kivétel nélkül elismerően szóltak róla.

Az ötlet tényleg zseniális. Pálfi és segítőtársai (élen a négy vágó, Czakó Judit, Szalai Károly, Richter Nóra és Lemhényi Réka) fogtak közel ötszáz mozit, és azokból összeollóztak egy egyszerű, ám kellően hatásos love storyt. Elsőre persze elég nehéz feldolgozni, hogy több színész és színésznő arca párosul egy-egy karakterhez, azonban a montázs zsenialitása éppen abban rejlik, hogy fejben szépen összeáll a láttatni kívánt kép. A további érdekességet az rejti magában, hogy a néző rögvest gondolkodni kezd azon (is), hogy az adott pillanatok vajon mely filmekből származnak, ezáltal dupla játékra hív a Final Cut megtekintése.

Jómagam mondjuk kissé hosszúnak éreztem ezt a majd' másfél órát (azért ez az ötlet úgy egy óra után már kissé fárasztó, főleg, hogy a történet kénytelen-kelletlen egyszerű), ennek ellenére abszolút érthetőek a lelkendező reakciók, mert igazán hatásos munkáról van szó. Bízzunk benne, hogy megoldódnak a jogi problémák, s legalább dvd-n eljut majd az emberekhez ez a film-film.