Sötétségben - Star Trek (Star Trek Into Darkness, 2013)

Sokan úgy várták, mint a messiást, sokan reménykedtek abban, hogy újfent belerúghatnak egy, az első részével felemás szájízeket hátrahagyott, rebootolt franchise következő darabjába, de az biztos, hogy a legtöbbeket érdekelte, mi várja majd őket a Sötétségben.

star_trek_into_darkness.jpg

Nos, az egyértelműen kijelenthető, hogy mindenképpen érdemes moziban megnézni a Star Trek-széria újabb epizódját, mivel a látvány (ahogyan az mostanság a blockbusterek esetében lenni szokott) igen pazar és magával ragadó. Ám már itt is érdemes megemlíteni: ezzel együtt azonban kevés olyan momentumot fedezhetünk fel a pixelorgiában, amit ne tudnánk hozzákötni valami korábbi hasonló élményünkhöz. Sajnos a Sötétségben legnagyobb problémája ugyanis tényleg az, hogy nem tud igazán egyedi lenni.

Pedig az Űrszekerek tévésorozat megannyi generációját épp az tette milliók kedvencévé, hogy egyrészt felbukkanásukkor új színt hoztak a televíziós sorozatok világába, majd a sok-sok követő szinte végig egyenrangú partnere tudott maradni azzal, hogy remek univerzumot épített fel maga köré, emlékezetes karakterekkel dolgozott, és nemegyszer érdekes, tudományosan megalapozott vagy megalapozatlan kérdésekre kereste a választ. A vászonra vitt filmváltozatok már közel sem tudták ennyire erősen belopni magukat a nézők szívébe, ennek ellenére (s hozzátéve azt, hogy nem vagyok rajongó) magam is azt mondom: szükség volt az Enterprise űrhajó újraindítására. Az első rész esetében még talán megbocsátható volt, hogy a főbb karakterek felvázolása miatt igencsak akciódúsra vette a figurát a rendező J.J. Abrams és csapata, ám az új kaland esetében már örömtelibb lett volna egy hagyományosabb, a mai viszonyokhoz igazítottan merengősebb, elmélyültebb történet ennél a fénysebességgel száguldó bosszú(?)történetnél.

Az antagonista szerepében mondjuk Benedict Cumberbatch elég ügyes és félelmet keltő, és a többi színész is igyekszik, ezzel együtt azonban a drámai pillanatok hiába feszültek és hatásosak, azokat már láthattuk Nolan Batman-trilógiájában vagy a legutóbbi James Bond-opuszban. Ennél azért több kellett volna az üdvösséghez.

A gyengeségei ellenére azért nem temetném a Sötétségbent, mivel még így is hatásos és izgalmas ez a több mint két óra, érdemes akár az újranézésre is. A harmadik résztől azonban már többet várok.