Miért is kedveltük meg anno annyira John McClane (Bruce Willis) kalandjait? Pont emberközelisége miatt: egy átlagos rendőr keveredett olyasmibe, aminek megoldásához hiába emberfeletti erő kellett, ám a karakter ezzel együtt is földhözragadt tudott maradni, megérezte az ütéseket, a vágásokat, a lövéseket - emellett pedig egy igazi káromkodó, cigiző-piáló, kopaszodó seggfej volt. Persze nem mozi a mozi, ha nem láthatunk benne ténylegesen lehetetlen helyzeteket, ám ezek ellenére a Die Hard-sorozat első három része klasszikus alapmű, a harmadik epizód nálam ott szerepel a legjobb akciófilmek listáján. Ehhez képest mit kaptunk negyedik alkalommal? Egy kopasz, fáradt de makulátlan embert, akiért még épp tudunk szorítani, de azért mégis meghökkenve kellett tudomásul vennünk, hogy McClane az öregedéssel nem hogy visszább vett volna a lehetetlen küldetésekből, inkább átalakult egy mindent túlélő szuperhőssé. De ezzel együtt még azért élvezhetőre sikerült a Die Hard 4.0.

Amikor megérkeztek a hírek az ötödik opusz készítéséről, titkon reménykedtem, hogy sikerül visszakanyarodniuk a jól bejáratott irányba, s inkább egy lassabb folyású, dumálósabb, de a kellő pillanatokban felpörgő mű készül. Ehelyett mit kaptunk? Irgalmatlanul gyengén megírt történet, siralmas dialógusok, szánalmas poénok, bűnrossz színészek: ez bizony az ostobaság magnum opusa.

Rá kellene már ébredniük a készítőknek, hogy John McClane egy kisebb közösség (maximum egy város) megmentőjeként működik jól, globális(abb) szinten egyszerűen béna, amikbe belekerül. A negyedik részben szintén nem volt nagy ötlet behozni a gyerekeket, bár ott még a lányának kevés szerep jutott. Ellenben itt ez az apa-fia egymásnak feszülés, majd egymás mellett vállvetve harcolás igen gyengus, köszönhetően annak, hogy a Jack McClane-t alakító Jai Courtney még jóindulattal sem nevezhető jó színésznek (már a Jack Reacherben is irritált az erőltetettsége). Azt meg már meg se merem említeni, hogy az ellenfél is legalább annyira súlytalan, mint az egész film. Szinte nem is érdekel, hősünknek sikerül-e legyűrnie az orosz keményfiúkat (köztük magyar színészeket - csak én érzem azt, hogyha külföldi alkotásokban magyar színészeket látok, akkor rögtön romlik a színvonal?), annyira fáradt és klisés minden egyes pillanat, amit a Drágább, mint az életed rejt. Sajnos a "Yippee-ki-yay, motherfucker"-ből csupán a "motherfucker" maradt meg, de az viszont a készítők arcába üvöltve.