Nagy várakozás előzte meg Fincher ötödik filmjét, a felfokozott kíváncsiságnak is köszönhető, hogy a Pánikszoba kasszasiker lett, ám a rendező rajongói kissé elégedetlenül távoztak a moziból. A nagy szakmai tudással kivitelezett thriller keveset mutat a rendező valódi képességeiből, és ezúttal a forgatókönyv sem éri el a korábbi filmek színvonalát. Írásom enyhén spoileres.

Ami vonzhatta Finchert ebben a munkában, az talán a szűk helyszínből adódó nehézségek leküzdése, ami sikerült is, hiszen a film végig feszült, a jelenetek jól kidolgozottak, a színészek meggyőzőek és a digitális kamera használata is eredeti, bár a Harcosok klubja után már ez sem számít nagy újdonságnak. A forgatókönyv azonban túlságosan kimódolt, a véletlenek egybeesése annyira túlzó, hogy az hiteltelenné teszi a történetet. Az új házba beköltöző, frissen elvált Meget (Jodie Foster) és lányát (Kristen Stewart) már az első éjszaka betörők látogatják meg. Az asszony és a lánya még be tud menekülni az előző lakó által építtetett, tökéletes biztonságot nyújtó pánikszobába, ám a gyerek cukorbeteg, egyre rosszabbul van, ezért az anyának mindenképpen ki kell jönnie az inzulin-injekcióért. A betörők viszont épp a biztonsági szobából akarják elvinni azt, amiért jöttek.

A történet egy jó alapötlet kiaknázására épül, de eközben közhelyes megoldások is becsúsznak. A csavart nélkülöző befejezés szándékos fogás is lehet Fincher részéről, hogy így kijátssza a nézők elvárásait. Korábbi témái kevésbé hangsúlyosan bukkannak fel ismét, a vallási fanatizmus, a szektajelenség vagy a férfibarátság itt nem szerepelnek, viszont a manipuláció kérdését érinti a bekamerázott ház, amelyben minden tevékenységet nyomon lehet követni. Ezzel részben összefügg a női karakter önállósága, aki nem hagyja, hogy a férfiak érvényesítsék a fölényüket, hanem összetöri a kamerákat, ezzel is gyengítve a három bűnöző pozícióját.

A film világában a nők erősebbnek, ravaszabbnak tűnnek a férfiaknál. Anya és lánya a független élet reményében költözik az új házba, nincs szükségük a gazdag férj, illetve az apa támogatására. A férfiak gyengesége elsősorban mentális, hiszen a három betörő nem alkot közösséget, titkolóznak egymás előtt, és folyton veszekednek. Az apa figurája pedig testileg gyenge, megérkezése inkább csak tetézi a bajt.

A Pánikszoba a thriller műfajának profin kivitelezett, ám kevés eredeti ötlettel rendelkező darabja. Magán viseli rendezője felismerhető kézjegyeit, elsősorban a digitális kamera bravúros alkalmazását, ám sem összetettségében, sem hatásában nem éri el az előző három alkotás által magasra helyezett lécet.

A szöveg eredeti változata 2005-ben készült.