Toprini nász (1939)

A később André de Toth néven amerikai karriert építő rendező, Tóth Endre első öt művét még szülőhazájában forgatta. Ezt az öt filmet bő tíz hónapon belül mutatták be a magyar mozik, és a Két lány az utcán kivételével mindegyik elismerő kritikákat kapott. Tóth ennek ellenére elhagyta Magyarországot, majd néhány év kihagyás után Hollywoodban is ki tudta vívni a megbecsültséget, főleg bűnügyi filmek és westernek rendezésével.

focim2.jpg

A filmzsánerek iránti érdeklődése itthoni munkáiban is megmutatkozik. A Toprini nász elsősorban kémfilm, az Öt óra 40 krimi, a Két lány az utcán melodráma, a Hat hét boldogság vígjáték, míg a Semmelweis életrajzi dráma. Ez a műfaji sokszínűség a korszakban egészen kivételesnek számít, hiszen a két világháború közötti hazai filmipart a vígjátékok és a melodrámák uralták. Tóth Endre ugyan nem ment szembe ezzel a divattal, hiszen minden filmjében felbukkannak a kötelezőnek tekintett komikus mellékszereplők, illetve a romantikus cselekményszálakról – melyekben az érzéseiket gyakran eldalolják a szereplők – sem mond le, viszont ezeket a sematikus elemeket nem hagyja uralkodóvá válni munkáiban.

toprini_nasz-plakat_olasz.JPG

Jó példa erre legelső filmje, a Toprini nász, amelynek forgatókönyvét Csermely Gyula regényéből a rendező Mihály Istvánnal közösen írta. (Egyébként a műből 1917-ben Balogh Béla már rendezett filmet.) Az első világháború előtt játszódó történetben a Monarchia fiatal katonatisztje, Mányay főhadnagy (Jávor Pál) épp felettese, Linday ezredes lányának, Corrinának a kezét készül megkérni, amikor a férfit titkos megbízatással váratlanul külföldre irányítják. Mányaynak át kell kelnie Stromburgból a közeli orosz határon, és ott, a Toprinban élő Toprinszky Leonyid gróf (Kiss Ferenc) új kertészének, Szpatenkónak kiadva magát, értesüléseket kell szereznie arról, ki és milyen információkkal látja el az oroszokat az osztrák–magyar hadsereg terveiről. Arra azonban Mányay/Szpatenko sem számít, hogy míg az erőszakos és gyanakvó természetű grófot próbálja félrevezetni, addig a magányos és vonzó grófnéval (Tolnay Klári) kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük. A bajokat csak tetézi, hogy Ulka (Kéry Panni), a kacér szobalány is beleszeret a visszahúzódó kertészbe.

javorek_a_tukorben2.jpg

Az már Tóth első munkáján látszik, hogy elsősorban képekben gondolkodó rendező. Viszonylag kevés külső felvételt használ, de például a nyitó- és a zárójeleneteket is a szabadban rögzítette. A belső terekben gyakran alkalmaz kocsizást, így a mozgások folyamatossága nem vész el. Párhuzamos montázst is láthatunk, például amikor a gróf mulatozását felváltva követhetjük figyelemmel a grófné és a kertész találkájával. Ez a két szál akkor találkozik, amikor Leonyid rosszat sejtve átmegy Szpatenko üvegházához. A ház urának közeledését egy darabig csak a nézők látják, akik így egyre jobban szoríthatnak a légyotton lévő szerelmesekért. Itt a rendező a suspense hatásmechanizmusát aknázza ki. 

tolnay_klari_es_keery_panni_a_toprini_naszban.jpg

A Toprini nász néhány motívummal ugyancsak el tudja mélyíteni a képek jelentését. Elsősorban ilyen a virág visszatérő alkalmazása. Mányay a leendő menyasszonyától ibolyacsokrot kap emlékbe, a grófnénak viszont ő ajándékoz egy szál rózsát. A gróf szívtelen jellemének kifejezésére szolgál, hogy nem tűr meg az asztalán semmiféle virágot. A másik visszatérő tárgyi elem a tükör, amely már a Corrinánál zajló párbeszédben is fontos szerepet kap (humorosan Mányay ördögi tulajdonságait is megmutatva), majd a grófnál a tükör mögött nyílik az az átjáró, amely az államtitkokat rejtő széfhez vezet. A tükörmotívum egyrészt a szereplők önmagukkal való szembenézésére, másrészt a kettős (titkolózó) identitásokra utaló eszköz a filmben. Ugyanígy  beszédesek látszat és valóság különbsége kapcsán a festmények. Lubolin (Makláry Zoltán), a magát festőnek kiadó kém a megörökített képekkel fedi el a valódi információkat, a gróf széfjét pedig egy a falon lévő szentkép takarja.

a_grof_es_a_grofne.jpg

A filmet az 1945 előtti korszak legjobb operatőre, Eiben István fényképezte, aki ezen kívül még kétszer dolgozott együtt Tóth Endrével. Talán legemlékezetesebb beállítása a Toprini nászban akkor látható, amikor a grófné meglátogatja a börtönben lévő Szpatenkót. Tolnay Klári karakterét megnemesíti, egész figuráját megszenteli, hogy az arcára vetülő cellarácsok keresztnek látszanak. Ezzel lép párbeszédre a nagyszerű zárókép: a feketébe öltözött grófnő meglesi az akkor már újra Mányayként élő „kertésze” esküvőjét. A magyar katonatiszt Corrinát veszi el, holott úgy tűnt, a grófné szépsége megigézte őt (nem is beszélve arról, hogy az orosz asszony közbenjárása nélkül Mányay aligha élte volna túl a küldetését). A záró totálképen a hatalmas templom előtt, amelyet az imént hagyott el a vidám násznép és az ifjú pár, a síró, fekete ruhás nő a magány megtestesítője lesz.

tolnay_a_templom_elott.jpg

A fiatal rendező már első filmjében a korszak nagy sztárjaival dolgozhatott. Jávor Pál ugyan furcsán hat lassú beszédű orosz parasztként, de az általa énekelt Balalajka sír az éjben című dal igazi telitalálat. (Több országban is Balalaika címmel vetítették a filmet, amiről olaszországi plakátja is tanúskodik.) Tolnay Klári meggyőzőbb a boldogtalan, másokért élő feleség szerepében, de a film mégis Kiss Ferenc számára teremti meg a jutalomjáték lehetőségét, és ő él is ezzel. A gróf vadságát, öntörvényűségét széles gesztusokkal, aljasságát pedig higgadt beszéddel, szúrós tekintettel, gyermeki kuncogással ábrázolja. Az már inkább a forgatókönyv hibája, hogy Toprinszky motivációi nem mindig érthetők. Már gyanakszik Szpatenkóra, mégis a szokott helyre rejti a megszerzett katonai iratokat. Sőt, ahelyett hogy gyorsan megszabadulna a kertésztől, előbb még házasságra kényszeríti a férfit a szobalánnyal, Ulkával. Ennek legfőképp az az oka, hogy így lehetetlenítse el a Szpatenkó és a grófné között kibontakozó szerelmet. Így hiába válik el Toprinszkytől a felesége, a kertésszel már nem tudja törvényessé tenni a kapcsolatát, hiszen az már házasember.

tolnay_arcan_kereszt.jpg

Ahogyan az Tóth Endre későbbi filmjeiben is gyakori, a befejezés nem hoz igazi megnyugvást. Nem értjük, hogyan képes Mányay főhadnagy egy csapásra elfeledkezni a grófnéról. Miért nem őt választja Corrina helyett, ha már az Ulkával kötött frigyét érvénytelenítették? Mányay  egyetlen szó nélkül elengedi azt a nőt, aki megmentette az életét, aki beszökött hozzá a börtönbe, akivel egy éjszakát is együtt töltött. Úgy tűnik, számára mindaz, amit Szpatenko szerepében megtett, elsősorban végrehajtandó feladat volt. A férfi addig megismert jellemével nehezen egyeztethető össze ez a hideg, a munkát és a magánéletet élesen elválasztó viselkedés, ezért is lesz a film zárlata váratlan, szinte kegyetlen.