Baseball bikák, Baseball álmok, A pálya csúcsán – az igazat megvallva, nem beszélhetünk mesterművekről, de témájuk és az őket összekötő Kevin Costner személye miatt érdemesnek tűnik áttekinteni, mi is rejlik ezekben az alkotásokban.
Alan Parker február 14-én ünnepli 70. születésnapját. Ennek apropóján emlékezünk meg a '80-as évek egyik legjobb, általa rendezett filmjéről, az Angyalszívről.
„Karmester akarok lenni, nem kisiparos!” – a film főszereplője, a fiatal Járom doktor (Latinovits Zoltán) türelmetlen kifakadása a rendező, Jancsó Miklós hatvanas évek eleji helyzetét is érzékelteti. Több mint negyven évesen, számtalan dokumentum- és egy általa is kudarcnak minősített nagyjátékfilmmel a háta mögött (A harangok Rómába mentek, 1958), elhatározta, hogy nem enged több beleszólást alkotói munkájába.
A Smokey és a Bandita tipikusan az a film, amit (fiú)gyerekként roppantul élvez az ember, felnőtt fejjel pedig vagy az emlékek miatt veszi elő néha-néha, vagy egy újranézés alkalmával rádöbben, annyira azért nem kiemelkedő alkotás ez.
Isten éltesse Jim Jarmuscht, ma 61 éves!
00:30 – Bevetés indul.
A George Roy Hill/Paul Newman/Robert Redford-hármas első kooperációja, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök egy üde, könnyed, ám a felszín alatt melankolikus westernt rejt.
Scorsesét - szégyen, nem szégyen - én már leírtam magamban, erre karácsonytájt a 2013-as moziév egyik legkellemesebb meglepetését tette le az asztalra.
Valószínűleg kihagyott ziccernek tekinthető, hogy ezt a posztot nem karácsonyra időzítettem, de tény, hogy pár hete még eszembe sem jutott, hogy ideje lenne már megnéznem a Csendes éj, halálos éj című horrort. Most viszont pótoltam a hiányosságot, amivel persze nem lettem sokkal gazdagabb, de legalább másfél órára kikapcsolódtam.
