Volt pár jó film idén is, de akadtak bőven csalódások, főleg A visszatérőtől vártam többet. Annak viszont örülök, hogy egy magyar mű is bekerült a listámba.

Az idei hazai bemutatók közül nem volt nehéz tíz jó filmet kiválasztani.

Az épp ma százesztendős, legendás színészt, Kirk Douglast egy kevésbé ismert alkotásának elemzésével köszöntjük.

A témában készült számos könyv, film és sorozat erősen elültette a köztudatban, hogy a sorozatgyilkosok döntő többsége férfi. Ha a rémtettek elkövetőiként mégis szóba kerülnek nők, akkor azok vagy a kórházi dolgozók („fekete angyal”) vagy a férjgyilkosok („fekete özvegy”) csoportjába tartoznak. Az egy év alatt hétszer gyilkoló Aileen Wuornos egyik kategóriába sem illik bele, ugyanis a nő prostituáltként találkozott azokkal a férfiakkal, akiknek a megölése miatt 1992-ben a bíróság halálra ítélte.

A halál után is van élet - még tizenkét órán át.

Ötven évvel ezelőtt került a mozikba Kovács András nagyszerű filmje.

Shane Black legújabb filmje, a Rendes fickók bár nem éri el a várt szintet, azért kellemes kétórás kikapcsolódást nyújt a buddy movie szerelmeseinek.

Mi a jó horrorfilm alapfeltétele? Semmiképp sem a rémségek kendőzetlen bemutatása, illetve az elborzasztó és ijesztő jelenetek halmozása. Sokkal többet nyom a latban a hangulat, a néző bevonódást segítő árnyalt karakterábrázolás, és az sem árt, ha a műfaj szörnykészletét emlékezetes, új taggal sikerül bővíteni.

Az ember mindennapjait talán legtöbbször és leginkább megzavaró élőlényről nem is nagyon lehetne más jellegű filmet forgatni, mint horrort. A légy című 1958-as és 1986-os alkotások éppen olyanok, mint ezek a zümmögő bestiák: egyszerre csodálatra méltóak, bosszantóak és elborzasztóak.