Határtalan horizont (The Big Sky, 1952)

Howard Hawks rendezői zsenijéről már tettem említést Párducbébi című alkotása kapcsán, műfaji érzékenysége máig lenyűgöző. Szerencsére a mester a westerneket sem vetette meg, amelyet a Határtalan horizont is jól példáz.

the_big_sky.jpg

Persze rejlik abban némi hazugság, hogy ezt a filmet westernnek nevezzük, hiszen a történet a klasszikus vadnyugat totális meghódítása és kialakulása, sőt, jóval az amerikai polgárháború kirobbanása előtt játszódik. Persze azért ebben is szerepelnek indiánok, kemény öklű hősök és gonosztevők.

Jim (Kirk Douglas) és Boone (Dewey Martin) jó barátok és nyomolvasók, akik utóbbi nagybátyjával (Arthur Hunnicutt) társulva felkerekednek, hogy szőrméket vegyenek a rézbőrűektől. Ebben van segítségükre Frenchy (Steven Geray), illetve hajójának legénysége, akikkel végigcsorognak a Missouri folyón, hogy a feketelábúakkal kereskedhessenek, s ebben igyekszik őket meggátolni a Missouri River Company. Az utazás természetesen tele van kalanddal és problémával – utóbbit főleg a feketelábú főnök lánya (Elizabeth Threatt) okozza (akit az üzlet sikeressége okán próbálnak meg visszavinni a törzshöz), mivel Boone nincs éppen jó véleménnyel az indiánokról.

A lassú mederben folyó, nagyrészt műteremben forgatott Határtalan horizonton sajnos már fogott az idő: a ráérős történetvezetés az akciójelenetek ellenére sem túl izgalmas és a karakterek is kissé elnagyoltak. Habár Hawks megszokott megoldásai (humoros jelenetek, vicces mellékalakok, a szereplők által előadott dalbetétek) itt is felbukkannak, mindezek nem tudnak annyira hatásosan működni, mint például a Rio Bravóban, ahol szinte egyáltalán nem bánja az ember, ha időnként megpihen a sztori. Itt viszont igen. Hank Wordent viszont muszáj kiemelnem: ez a kilencvenegy évig élt színész hihetetlen mennyiségű westernben játszott (például Az üldözők, Apacserőd, Vörös folyó, A karavánvezető), és szinte mindig ugyanazt a balga és bolond karaktert formálta meg – mint ahogyan itt is.