Fincher máig legmerészebb és legösszetettebb munkáját készítette el Chuck Palahniuk 1996-os regényéből. Ez a rendező első könyvadaptációja (érdekesség, hogy ezt követően a Pánikszoba kivételével viszont már nem forgatott eredeti forgatókönyvből), de korábbi filmjeinek témái itt is megjelennek: jólét, unalom, lelki problémák, fanatizmus, befolyásolás, valamint férfi és nő ambivalens viszonya. Új elem viszont a következetes társadalomkritikai attitűd és a helyenként szatírába hajló hangnem. Spoileres írás következik.

Fincher harmadik munkája a Hetedikben megkezdett thrillervonalat viszi tovább kicsit kevesebb vizuális bravúrral, ám még csavarosabb történetvezetéssel. Írásom enyhén spoileres lesz.

Hét főbűn, két nyomozó, egy hét a pokolban. Spoileres írás következik.

David Fincher első filmje, ami majdnem az utolsó is lett.

Jó lenne azzal a tudattal élni, hogy 2015-ben hasonló vagy még magasabb színvonalú filmeket fognak bemutatni hazánkban, mint a Birdman. Ez a minden ízében mesteri alkotás gyakorlatilag már most hivatkozási alappá vált, szóval, ha idén mást nem is, legalább ezt az egy művet kötelező mindenkinek moziban megnéznie.

Ha a most tárgyalandó film alkotógárdájának legismertebb neveit meghalljuk, valószínűleg nem épp ez a közös munkájuk jut eszünkbe legelőször. Az adaptált regényt jegyző Stephen Kinget mondjuk A ragyogással, a főszerepet játszó Kathy Batest a Tortúrával, a forgatókönyvet író Tony Gilroyt a Bourne-sorozattal, a rendezőt, Taylor Hackfordot leginkább Az ördög ügyvédjével azonosíthatjuk, holott 1995-ös együttműködésükre mindannyian büszkék lehetnek.

Cousteau kapitány természetfilmjeit látva valószínűleg mindenki arra a következtetésre jut, hogy búvárkodni nagyszerű és lélegzetelállító kaland. Az érzelmek tengerében való elmerülés azonban nem minden esetben kellemes: erre mutat rá Richard Ayoade filmje is, a 2010-ben készült Submarine.

Brian De Palma nem az a fajta rendező, aki kortársait túl gyakran megdicsérné, de Coppolával még ő is kivételt tett: „A Magánbeszélgetés olyan történet, amit csakis filmen lehet elmesélni. Színtiszta mozi.”

Tommy (Tom Hardy) Afganisztánból hazatérve felkeresi gyűlölt, alkoholista apját (Nick Nolte), hogy készítse fel őt a Sparta elnevezésű ketrecharc-versenyre. Brendan (Joel Edgerton), az anyagi gondokkal küzdő tanár rákényszerül arra, hogy szintén benevezzen a megmérettetésre. Az eseményeknek különleges színezetet ad, hogy Tommy és Brendan testvérek, ami évek óta eltemetett sérelmek felszínre jutását is magával hozza.

Gene Hackman január 30-án ünnepli 85. születésnapját – e jeles nap alkalmából egy kevéssé ismert filmjéről emlékezünk meg.