S. Craig Zahler második filmje is az emberi pokol legmélyebb bugyraiba kalauzolja el nézőit.

A sokkoló pszichohorror, A Babadook némi késéssel, de a magyar mozikba is eljutott.

Az Elit játszma regényként és filmként is jól működik, ráadásul utóbbi bátran nyúlt hozzá az alapanyaghoz.

A Lucky méltó emléket állít a tavaly szeptemberben elhunyt Harry Dean Stantonnak, bár nem hibátlan alkotás.

Ahogy évek óta, úgy most sem tudtam pontos sorrendet felállítani az idén látott és kedvelt filmek között.

Ez a tíz film tetszett az idei hazai bemutatók közül a legjobban:

1. Brigsby mackó
2. A négyzet
3. Holdfény
4. Paterson
5. Tűnj el!
6. Dunkirk
7. Nyomd, bébi, nyomd!
8. A régi város
9. Testről és lélekről
10. Szárnyas fejvadász 2049

Ezeken kívül jó volt még látni a Logant, a Kincsemet, az 1945-öt, az Atomszőkét, a Barry Seal: A beszállítót, A Viszkist, az Egy szent szarvas meggyilkolását és a Boldog halálnapot! című filmet.

Nem időrabló film A Viszkis, ugyanakkor a szívünk mélyére mégsem tudja magát belopni.

A Budapest Noir kellemes kikapcsolódást nyújt, de hiányérzetünk is marad utána bőven.

Nyolcvanhat éves korában, a közelmúltban elhunyt Umberto Lenzi olasz filmrendező. Az utolsó napjait egy római kórházban töltő direktor páratlan életművet hagyott maga után, azzal együtt, hogy karrierjét a kilencvenes évek elején lezárta.

Don Siegel és Clint Eastwood negyedik közös filmje – a szintén 1971-ben bemutatott Francia kapcsolattal együtt – közismerten meghatározó szerepet játszik a thriller és az akciófilm műfajának alakulástörténetében. Harry Callahan felügyelő a saját elvei szerint dolgozó, kizárólag a munkájának élő cinikus rendőr archetipikus alakja lett, a zsáner nemcsak amerikai darabjaiban, hanem az olasz zsarufilmben (poliziottesco) is. Fegyvere, a .44-es Magnum emblémává vált, és még négy folytatásban tért vissza, a „Tudom, mi jár a fejedben...” kezdetű monológja pedig a leghíresebb filmes idézetek egyike.