Digitális Filmszalag


A rendőrség megköszöni (La polizia ringrazia, 1972)

Filmrajongóként, még inkább a műfaji filmek rajongójaként szerintem nincsen azon semmi meglepő, hogy magam is odáig meg vissza vagyok az olasz filmgyártás hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekre tehető aranykoráért, amikor is a talján fenegyerekek gyakorlatilag bármit megtehettek,…

Tovább olvasom

Adrian Messenger listája (The List of Adrian Messenger, 1963)

Sztárparádé - némi csavarral fűszerezve. Különös halálesetek borzolják a brit elit köreit. Adrian Messenger (John Merivale) éppen ezért egy listát nyújt át barátjának, Anthony Gethrynnek (George C. Scott), hogy nézzen utána a rajta szereplő neveknek. Mikor nem sokkal…

Tovább olvasom

Kétségtelenül indokolt (Beyond a Reasonable Doubt, 1956)

Újabb film, amely roppant erős ötletből építkezik, ám valami miatt mégsem tudja maximálisan hozni az elvárásainkat. Pedig kétségtelenül indokolt lett volna. Az épp újabb regénytémáját kereső egykori újságíró, Tom Garrett (Dana Andrews) a halálbüntetés ellen küzdő…

Tovább olvasom

Detektívtörténet (Detective Story, 1951)

William Wyler nevét többnyire a Ben Hur miatt szokták ismerni a filmkedvelők, pedig a német származású direktor a szandálos klasszikus mellett olyan további műveket tett le az asztalra, mint például a Mrs. Miniver, az Ember a láthatáron, a Római vakáció, A félelem órái vagy épp…

Tovább olvasom

Sheila meghalt és New Yorkban él (The Last of Sheila, 1973)

A magyar címadás főleg az utóbbi években a vicceskedő és nagyon okosnak látszó irányba mozdult el, sok-sok förmedvényt és torzszülöttet szabadítva a világra (hadd ne soroljam fel ezeket). Hogy a Sheila meghalt és New Yorkban él mikor kapta ezt a elnevezést, nem tudom, az biztos,…

Tovább olvasom

Csak egyszer élünk (You Only Live Once, 1937)

Fritz Lang harmadik amerikai munkája, a Csak egyszer élünk ígéretesnek tűnő, alkotás, ám sajnos mégsem működik igazán. A pedig a sztori tényleg jó: a börtönből frissen szabaduló Eddie-t (Henry Fonda) rögtön az esküvő és egy jobb élet reménye várja, ám hírbe hozzák…

Tovább olvasom

Angyalarc (Angel Face, 1952)

Robert Mitchum az a színész, akivel nem mindig tudok mit kezdeni. Egy igazi kúl és macsó figura volt fiatalon, és filmjeinek zöme vonzó is számomra (persze nem láttam olyan sokat közülük), ennek ellenére azt is meg kell állapítanom, hogy "teszek a világra"-arckifejezése, illetve…

Tovább olvasom